|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
A hegymászó csapat Az Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére házasközösségek Már a második világháború idején számos "equipe" létezett Franciaországban, amit leginkább "hegymászó csapat"-nak fordíthatunk. A hegymászók, biztonságuk érdekében, derekuknál kötéllel kötik össze magukat, s így alkotnak egy csapatot, ilyen módon is vigyázva egymásra, ugyanakkor segítve a közös cél elérését. Az Együtt Nagyasszonyunk Dicsőségére házasközösségek (E. N. D.) "idelent" alkotnak ilyen egymásra vigyázó, egymást segítő közösségeket. Nem gondolhatjuk ugyanis, hogy a mindennapok "túrája" sokkal könnyebb a magashegyi kirándulásnál. Ezt az egyszerű igazságot ismerték föl 1947-ben a párizsi Notre Dame-templomhoz tartozó házaspárok, létrehozva az E. N. D.-et, attól a vágytól indíttatva, hogy a házasságot a szentté válás útjának tekintették. Nagyon jól tudjuk, manapság hányféle módon igyekeznek a házasságot - a férfi és a nő szentségi kapcsolatát - kikezdeni, amikor alternatív együttélési mintákat hirdetnek, illetve magát a házasságot elavult intézménynek kívánják bemutatni. Emiatt nem mindig könnyű, hogy keresztény házasként éljenek, akik ezzel arra kötelezték el magukat, hogy "Isten jóságát és emberbarátságát a házasságban lássuk meg önmagunk számára, és tegyük láthatóvá gyerekeinknek, rokonainknak, barátainknak és másoknak". Ebben a közösség megtartó ereje sokat segíthet. Miközben megoszthatják egymás közt az örömeiket, az embert időről időre utolérő krízishelyzetekben a mentőkötél szerepét is betöltheti a közösség. Az E. N. D. közösségek tagjai nem tűznek maguk elé rendkívüli programot, ám rendkívüli módon értékessé tehetik mindennapjaikat. A közösségek tagjai szabadon beszélnek egymás közt minden kérdésről és témáról, nem fogadják el az "elhallgatás"-t, egyes témák "nem keresztényeknek való" megközelítését. A másik embert a maga természetével fogadják el, s miközben élettanúságukkal hatást kívánnak gyakorolni a másikra, ezt az "önkéntességet" semmiképpen nem tévesztik össze a másik személyiségének megváltoztatásával. Folyamatosan foglalkoznak a családdal, az egyházzal és a társadalommal kapcsolatos problémákkal; a jelentkező szükségletekkel és félelmekkel kapcsolatban ne érezze senki egyedül magát. Igen fontosnak tartják a közös imádkozást, az ebben való folyamatos tanulást. Emellett igyekeznek felfedezni, hogy évszázadok során milyen tapasztalatokat szereztek és élnek meg ma is az emberek Istennel. "Más-más okból jöttünk ide. Ki azért, hogy más házaspárokat ismerjen meg, ki azért, mert egyik barátja hívta, ki azért, hogy új dolgokkal ismerkedjék meg, vagy hogy feleségével, illetve férjével együtt vegyen részt a közösség életében. Másokat az egyházhoz tartozó mozgalom vonzotta." Lelkipásztor is tartozik az E. N. D.-hez. Az ő szerepéről a következőket mondják: "Az E. N. D. nem klerikális közösség, hanem házaspárok mozgalma, azért a pap aktívan, mégis diszkréten és tartózkodóan van jelen. Személyes elfoglaltságaitól függően vesz részt a csoport valamennyi tevékenységében." A mozgalom felfogása szerint nem lehet igazi csoportközösséget megélni nyílt barátság nélkül. Ebben a lelki tanácsadó szerepe elsősorban a következőkre összpontosul: Őrizze az alapítási karizmához való hűséget! Ügyelnie kell arra, hogy a csoport nyitott maradjon korunk kérdései iránt. "Nem vagyunk sem múzeumi kellékek, sem elmúlt idők elkésett tanúi. Az egyház élő sejtjei vagyunk, amelyek a mában képezik Krisztus testét." A pap irányítóan vesz részt a szemlélődő imában. "Ő maga is legyen az imádság embere, olyan férfi, aki szeret imádkozni, és másokat is erre buzdít." Ugyanakkor segíti a házaspárokat, hogy megértsék és megéljék a szexualitás emberi, illetve keresztény értékeit. Teológiai képzése erősíti, cölibátusa nem akadályozza őt ebben a feladatban, mivel az egészséges ítéletalkotáshoz egyszerre van szükség komoly elmélyülésre és bizonyos távolságra. "A testi szerelem sikeréhez először is szeretnünk kell egymást. Azért vagyunk együtt, mert szeretjük egymást. Ha úgy nyúlunk egy testhez, hogy nem szeretünk, nem a szívünk ösztönöz, akkor mozdulatunk olyan, mint az értelmétől megfosztott gesztus. Általában egy nő nem tud odaadó lenni közvetlenül egy veszekedés után. A párnán való kibékülés létezik persze, csak egy kis idő elteltével." Az E. N. D. közösségek - más lelkiségi mozgalmakhoz hasonlóan - a rendszerváltással jelentek meg Magyarországon. Budapesten, a főváros környékén, Debrecenben és a Romániához tartozó Déván élnek közösségeik. Szerte a világban - Európán kívül más földrészeken is - mintegy hatezer házasközösség működik. Az egyes csoportok, régiók önállóak, nemzetközi szinten azonban rendszeres a felelősök tapasztalatcseréje. Hétévente pedig valamennyi tag részvételével úgynevezett nagyzarándoklatot és találkozót rendeznek. Az evangélium szerinti közösség első jellemzője a közös imádkozás. A második jellemző a kölcsönös segítség. A testvéri kölcsönös segítség minden téren fontos, legfontosabb azonban lelki területen. Ez az E. N. D. közösségek találkozóin a »megosztás« formájában jelenik meg. A megosztás kiegészíti a mindennapi életről folytatott tapasztalatcserét, és a hat konkrét, sarkalatos pontra koncentrál: első a Szentírás rendszeres olvasása. Mindennap időt szánnak az Atyával való beszélgetésre. Mindennap a férj és a feleség, ha lehet, az egész család, közösen imádkozik. Havonta időt szakítanak a házaspárok arra, hogy »igazi« találkozásban kibeszélgessék magukat. Konkrét célt, életszabályt tűnek ki, s havonta megvizsgálják, sikerült-e teljesíteni. Végül évente visszavonulnak Isten társaságába - ez a lelkigyakorlatok ideje. "Ha egy házaspár nem szán magának időt a megállásra és az utánagondolásra, észrevétlenül is erkölcsi és anyagi zavaroknak teszi ki magát. A megszokás hatalmába keríti a közös imádkozást, az étkezést, az egész családi életet. A nevelés többé-kevésbé ideges reflexcselekedetekre korlátozódik, az egység törékennyé válik." Legkevesebb három házaspár alkothat egy közösséget, de hat családnál többen már új csoportot hoznak létre. Havonta egyszer tartanak közös összejövetelt. Ilyenkor valamely csoporttag házaspár otthonában találkoznak, s az együttlétet közös étkezéssel fejezik be. Megbeszélik az előre elhatározott témát, és együtt imádkoznak. A közösség számára Mária a nagy ideál: "Az ő bátorsága, bizalma, ahogyan ő tud szeretni, a konvenciókkal szembeni rettenthetetlensége, segítőkészsége a rászorulókkal szemben, Isten végtelen lehetőségeibe vetett hite." Az élet próbatételeiben - vallják a közösségek tagjai - "arra gondolhatunk, hogy Krisztus velünk van, mi részesülünk az ő keresztjéből, hogy örömében is részünk legyen. Az örömé lesz az utolsó szó, olyan örömé, amely minden képzeletet felülmúl, mondja Szent Pál. A beteljesedett szeretet öröme ez." Elmer István
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|