Sioni csendórák

Esztergom - közelkép

Az itáliai hangulatú szép (benső) térről ha föltekintek, a Sion ormát látom; a katedrálist kupolájával, timpanon és síkfal részleteivel, a klasszicizmus "őskorából" felidézett architektúrát, amit Róma is megcsodálhatott volna. De nem görög és római istenek lejtenek Hélios aranyhintaján a csillanó Danubius fodros hullámai felett a légben, és nem Marcus Aurelius, a császár borong szemben, odaát, a Garam mentén, figyelve barbárok nyilait. Istenek helyett a Háromságos-Egy kegyelem fénye sugározza át az odamenőt, fiatal életeknek bölcsességet mondva, akit az "Úr szerzett útjai kezdetén".

Hogy él e táj a nap bármely szakában! Isten táj a róla szóló tudományokért. A távolabbi bástyán a szobor, Szent Istváné az egész tájtörténelem-szelleme. A lombok, virágok az áldott Boldogaszszonynak nyílnak, a dómorgona pedig sohasem némul el, hangjait csillagok éneklik tovább...

Barátaim tanítanak, laknak a tudomány megszépült házában, tanítványaim hajolnak jegyzeteik fölé. Érzem, mindig úgy vagyok otthon e hajlékban, ahogyan megszólító hivatásom kéri. Sohasem unszol nyűgös kötelesség.

"Van egy kocsi és nincs kereke, / A Paradicsomba megyek vele." Autók, buszok - jönnek, mennek, motorkerékpárok száguldanak kísérteties veszéllyel az utakon. Itt rám borul a nyugalom, annak a másik útnak védelme, amelyen nem kell kocsi és nem kell kerék. Ez utóbbi a végtelenség jelzője, irány benső titkok honába, ahová innen könnyebben el lehet jutni, és a folyó sem áll meg vagy terül szét - parttalanul. Krisztus szolgálatára, emberi szenvedések enyhítésére "szerződtek" ide ifjú szívek, akiket bölcs férfiak, a szentség örök jegyét viselő, az örök asztal megterítésére szentelt testvérek oktatnak-vezetnek olyan időben, amikor nem divat a csend, a szelídség, amikor érzékek nyomják elnehezedve a rohanó világot...

Nézem az árkádokat, az íveket. A fenti látványt. Várom a tanulmányi esztendőt lezáró órát, amikor a végtelen Szentség kenyér-falatját osztja az apostolutód-kéz a szolgálatra készülőknek. E kenyérből jut nekünk is, akik velük tartunk a magyar Sion csendóráiban, amikor magasságokra dől a fény, és bizodalmukat kertekbe ültetik fehér ruhás diakónusok...

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu