Engedelmesség és szolgálat

Jubiláns papokat köszöntünk

A papi élet "fölbecsülhetetlen érték, s a keresztény élet ragyogó és kiváltságos formája" - írta II. János Pál. Nyáron, a szentelések hónapjaiban e lelkülettel köszöntjük papjainkat, különösen a jubileumukat ünneplő lelkipásztorokat.

Hatvan év

Pálos Frigyes

1947. június 22-én részesültem az egyházi rend szentségében. Visszatekintve úgy tetszik, a Gondviselés vezette az egész életemet. Mécs László Aranyos kicsikém című versének első sorai bevésődtek emlékezetembe: "Hiszek a véletlenben, mely megett / Isten nevet..."

Első állomáshelyem Pestújhely volt, majd Kecskemétre helyeztek. Ott szembekerültem az egyházügyi hivatal vezetőjével, Prantner Józseffel: a helyi papok nem vettek részt a békepapi gyűlésen, mert lebeszéltem őket. Hatvanba helyeztek, majd Ceglédre, később Vácra.

1960-ban a nógrádi Tereskére kerültem, ahol tizennyolc évig voltam plébános. Büntetésnek szánták, de akik ártani akartak az egyháznak, végül is nem tehettek mást, mint amit a Gondviselő megengedett nekik. A kezdetektől érdeklődtem az egyházművészet iránt. Életem első "nagy műve" is oda kötődik: a templom helyreállítása és a Szent László-freskó felfedezése. Közben arra is adódott lehetőség, hogy művészettörténeti diplomát szerezzek.

1978-ban Hatvanba kerültem, ahol másfél év múlva megkaptam. Huszonhat évet töltöttem ott, s közben a püspökség egyházművészeti ügyeit is intéztem. 1994-ben rám bízták a váci székesegyházi kincstár és egyházi gyűjtemény igazgatását, amelyet nyugdíjasként is ellátok.

Gyémántmisém napján az evangélium éppen a Gondviselésről szól, s én ezért szeretnék hálát adni. A misére készült szentképemen ezért ez a mondat áll: "Mindenért legyen Istennek hála."

Amikor pappá szentelnek bennünket, a püspök a kezébe fogja a kezünket, és megkérdezi: ígérsz-e nekem és törvényes utódaimnak tiszteletet és engedelmességet. Ez nem esett nehezemre egy életen át. Jézus gyermekkoráról Szent Lukács ezt írta: "...engedelmeskedett nekik." Jézus engedelmes volt egészen a kereszthalálig. S ez az alapja papi életünknek is: engedelmesség és szolgálat.

Ötven év

Balpataki Béla

Gyermekkoromtól papi környezetben voltam. Tízéves koromban kerültem Egerbe a kisszemináriumba. A piaristáknál érettségiztem Kecskeméten, majd a Központi Papnevelő Intézetben tanultam. 1957. július 16-án szenteltek pappá. Jelmondatomat János első leveléből választottam: "A győzelem, amely diadalmaskodik a világon: a mi hitünk." Befejező fohászként pedig ezt írtam az emléklapra: "Szent áldását adja ránk Kisdedével Szűzanyánk." Most, ötven év múlva is ugyanez a szentképem felirata.

Mária tiszteletére édesanyám nevelt még gyermekkoromban. Elvitt a törökszentmiklósi templomba, a Szűzanya oltárához - ott tanultam meg őt tisztelni, szeretni. Egy szentképet is őrzök édesanyám feliratával: "Hogyha bajba kerülsz, ha hiányzik anyu, akkor őhozzá fordulj bizalommal."

Immár harminckettedik éve vagyok plébános Sajóládon, és még három település tartozik hozzám: Alsózsolca, Sajópetri, Helyőkeresztúr. Sajóládon pálos templom van, s konfráterként ápolom a pálos hagyományokat, amiért külön hálás vagyok. Isten segítségével három templomot is felépíthettem: Szúcson, Alsózsolcán és Sajópetrin.

A papi hivatás lényege a hűség, amely azonban nem a magam erejéből táplálkozik, hanem a Jóisten kegyelméből. Aranymisémen hálát adok a kapott kegyelmekért, a jó hívekért - különösen a gyermekekért -, és főleg a keresztekért, amelyeket kaptam. Isten ezekkel figyelmeztet, hogy el ne bízzam magam. "Jó nekem, hogy megaláztál engem" - szól a zsoltáros. E keresztek által érzem, hogy a Jóisten szeret engem, hiszen próbára tesz.

Huszonöt év

Grunda János

Bencés gimnáziumba jártam Győrött, a teológiát nyíregyházán tanultam. 1982. augusztus 6-án szentelt pappá. Hét évig voltam káplán Miskolcon a Búza téri görög katolikus templomban. Miskolc-Avason a római katolikus atyával együtt építettük az Ige templomát, ahol egyházközséget is szerveztem. Onnan elkerülve kollégium- és lelki igazgató lettem Hajdúdorogon a görög katolikus gimnáziumban. 2000-ben visszajöttem Avasra paróchusnak, illetve tanárnak a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba.

Kispap voltam, amikor édesapám meghalt, akkor éreztem meg a Jóisten különös szeretetét. Azóta számomra minden nap ajándék, amiért hálát adok. A papi jelmondatom is ezt fejezi ki: "Méltó és igazságos imádni az Atyát, a Fiút és a Szentlelket." Ami feladatot, kihívást kaptam az életben, mindenben meg tudtam látni az örömöt, az ajándékot. De különösen hálás vagyok, hogy a huszonöt év alatt végig papi munkát végezhettem, s hogy fiatalok között lehettem.

Hivatásomat az határozza meg, hogy megmutassam Istent. A természetfölötti a természetesre épül, és azt vettem észre, hogy a természetes egyre inkább hiányzik az emberek életéből. Igyekszem a közösséget szervezni, tudatosan kialakítani az emberi odafigyelést - tehát alapvető, természetes kapcsolatokat kialakítani, hogy azután abból megérthessék az emberek a természetfölöttit.

Családommal együtt - feleségem óvónő és hitoktató, s van öt szép gyermekünk - mindent Isten nagyobb dicsőségére teszek. Jézus a Jó Pásztor, akit követnem kell, és akkor velem jön a családom, az egyházközség, az osztályom, akik rám vannak bízva. Élnem kell a hitemet, így téve tanúságot mint ember, mint pap.

Sz.A.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu