Civilizációs krízis - és a kiút?

Spányi Antal püspök napjaink valóságáról

A Márciusi Charta a jelenlegi magyar helyzet és állapot elemzését adja, illetve programadást tartalmaz. A szellemi élet számos kiválósága csatlakozott a chartához. Az aláírók között találjuk Spányi Antal székesfehérvári megyés püspököt.

Püspök Úr, a huszadik században legalább négyszer, tehát minden nemzedék életében a társadalmat alapjaiban zúzták szét, ami az addigi szellemi és lelki elit háttérbe szorításával járt együtt. Ennek következtében ma sokan nem tudják, kik ők valójában, melyek a gyökereik, milyen értékeket kellene a magukénak vallaniuk.

- Az évszázados hagyományokat és értékeket az ötvenes években megfojtották. Az ötvenhat utáni időkben - a diktatúra látszólagos fölpuhulása idején - további értékvesztés következett be. A viszonylagos szabadsággal, a viszonylagos "könnyebb" léttel - ezt nevezték gulyáskommunizmusnak - sokak lelkiismeretét sikerült elaltatni, s figyelmüket még inkább azon dolgok felé irányítani, amelyek nem a valódi értékek alapján működnek, hanem a birtokolható materiális javak kerültek előtérbe. Később lehetett volna változtatni ezen, de talán az a téves gondolat uralkodott el a hirtelen jött szabadságban, hogy az emberek önmaguktól az értéket választják. Ez, látjuk, nem következett be. Aki így gondolkodott, talán naiv volt, talán realitásérzéke szenvedett csorbát. Az emberek a kényelmet, az egyszerűbb megoldásokat, az élvezetet, a mai nap örömét választják.

1990-től nem az következett be, hogy a politikai materializmus és ateizmus itt maradt hagyománya az újonnan beáramlott neoliberalizmussal találkozva, egymást erősítve van jelen?

- Valóban, ennek vagyunk tanúi, s ez játszik olyan szerepet, amely sok ember gondolkodásmódját meghatározza, illetve sok ember kedvét elveszi attól, hogy komolyan, felelősen gondolkozzon, hogy a maga véleményét megformálva másokkal szembesüljön; tudjon és akarjon vitázni az értékek védelmében. Ám a gyakorlati kérdésekről sem igen lehet érdemi vitát folytatni: mi az, ami előbbre visz, mi mögött találunk valódi értéket, s mi az, ami mögött csak a pillanat áll. Ma inkább a túlélés jellemző, talán valamiféle halovány reménykedés is fölismerhető. Hiányzik az erő és dinamizmus, amely a társadalmat föl tudná emelni.

A dinamizmus jelen van, de ez a szélsőséges haszonelvűségben, az individualizmusban nyilvánul meg.

- 1990 előtt, de azt követően is látjuk a tendenciát, hogy az embert minél inkább manipulálhatóvá kívánják tenni. Ha sikerül valakinek a gondolkodásmódját a haszonelvűségre hangolni, akkor azt a nagyobb profit kecsegtetésével manipulálni lehet, s ennek ellenértékeként bizonyos erők támogatójaként lép föl. Így lassanként a viszonylagos jólét és a viszonylagos szabadság ígéretével, illetve megélésével a társadalom jelentős része elveszítette a biztos támpontokat és célokat, amelyek segítségével mindabból, amit rossz közérzetként megél, ki tudná magát emelni. Az emberek jelentős része eszmék nélkül, sodródva éli meg napjait.

Ebben a közhangulatban jelentős szerepet játszanak akereskedelmi médiumok, amelyek gyakran nem igazi értéket, hanem a könnyű szórakoztatásba burkolva hamis képet mutatnak a valóságról. Ennek hatására sokan elfelejtik, hogy a felszíni jelenségek mögé nézzenek. Nem vállalják ezt a szellemi kalandot, kényelmes befogadókként válnak a rájuk "öntött" világ részeseivé, s olyan ábrándvilágot igyekeznek realitásként megélni, amelynek nincs valódi alapja. Így hiányzik az a talapzat, amelyre építkezve saját életükben, de legalább gyermekeik, unokáik életében valami több és jobb megszülethetne. A magyar társadalom története pedig éppen azt mutatja, hányszor tudtunk akár a semmiből építkezni.

A magyar társadalomról iméntiekben fölvázolt valóság az Európai Unió keretében érvényes. Vajon mennyiben európai tendencia, ami nálunk talán jobban kiélezve jelentkezik?

- Európa a folyamatos értékvesztés állapotában van. Az EU vezető politikusai azon vitáznak - talán már nem is vitáznak róla -, hogy Európa honnan jött, milyen alapokon, milyen értékeken épülhetett föl. Európában - de világméretekben is ezt látjuk - szinte kizárólagosan a pénz hatalma uralkodott el, másféle értékeket messze háttérbe szorítva. Ennek szélsőséges formája az olyan kérdésföltevés: vajon gyermeket vállaljon és az ő nevelésére, iskoláztatására fordítsa-e valaki a pénzét, vagy helyette vegyen inkább egy jó autót?

A keresztény ember a maga emberképével milyen "megoldást" követhet?

- Az önzésre törekvő emberekből álló társadalom válságba jut. Ennek sokféle módon fogalmazzák meg a jeleit. A kiút a világos értékszemlélet alapján álló életstílus lehet. A katolikus egyház mindig ezt az értékrendet képviseli és kínálja az embereknek. Aki ezt elfogadja, nyilván sok mindent nem tehet meg, sok mindenről le kell mondani, hiszen belső fegyelem kötelezi, de ezért cserébe békét, örömet, igaz reményt kap, amit soha senki nem vehet el tőle.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu