Tűnődés a hétről

Romok között

Ady EndreÜzenet egykori iskolámba címmel hálás szeretettel emlékezett vissza neveltetésének intézményére, amely az "életharcok" között "víg üzenetével" adott erőt és kitartást. És hogyne emlékeznénk némi meghatottsággal azokra a találkozókra, amelyeken a felnőttek ismét diákokká válva telepszenek be a padokba, vidáman elevenítgetve az emlékeket, s közben az a csodálatos érzés keríti hatalmába valamennyiüket, amely a szülőföldjére visszatérő Petőfi Sándort: "Gyermek vagyok, gyermek lettem újra..."

Amikor a mostani diákok évek, évtizedek múlva szeretnék visszaálmodni a daliás időket, egészen más vers sorai jutnak eszünkbe: "Vár állott? Most kőhalom." A tudást adó vár egyszerűen eltűnt. Eltűntek belőle a kedves, szigorú vagy derűs tanárok, a kitört ablakokon át baljósan süvít be a szél (nem képzelgés, tudok olyan kórházi osztályról, amelyet egy éve sebtében megszüntettek, s azóta egy lakat jelzi, tilos a bemenet, más egyéb nem történt). A környéket nem veti föl gyermekzsivaj, a tanulókat máshová zsuppolták, a tanárok egy része talán ugyancsak átköltözött, a többiek az állástalanok számát gyarapítják. Mindez - amint nemegyszer hallhattuk - a "minőségi oktatást" szolgálja.

Tanárkodtam, amikor a kis iskolák növendékeit a környék legnépesebb tanintézményébe sorolták be. Néztem, amint a gyerekek kora reggel holtfáradtan kászálódnak le a buszról (hazánkban nincs mindenütt iskolabusz, néhol busz sem jár, marad a téli-nyári gyaloglás), ők lettek - néhány kivételtől eltekintve, a leggyengébb tanulók, a hátrányos helyzetűek, akiket szelíd elnézéssel igyekeztünk az általános iskola elvégzéséig vezérelni. Akkor is a "minőségi oktatás" jelszavát hangoztatták az illetékesek, s az elképzelés akkor is csődöt mondott. Nem nehéz megjósolni, hogy az iskolák megszüntetése, összevonása, a pedagógusok egy részének kitessékelése az oktatásügyből, főiskolák ellehetetlenítése inkább rossz hatással lesz az amúgy is hanyatló színvonalra. Hajdan legendás tanárok keze alól Nobel-díjas tudósok kerültek ki, s gazdagították óriási eredményekkel területüket, ma a legjobbaknak sincs biztosítéka, hogy a pályán maradhatnak, hiszen megtanulhattuk, hogy a kiválasztásnál többnyire pártérdekek és rokonszenvek kapnak vezérszerepet, a többi mellékes.

Tíz-tizenötezer pedagógus maradhat állás nélkül - így előlegzik a magyar oktatás jövőjét a számok. Elszörnyesztő adat. S megint Petőfi ötlik emlékezetembe: "Utánuk több is jön talán"; s akkor már nézhetünk, mi lesz gyerekeink és unokáink sorsa, mekkora tudással és emberséggel vértezik fel őket a takarékos iskolák. Riedl Frigyes és Péterfy Jenő középiskolai tanárokként arról leveleztek, hol töltsék nyári szabadságukat, melyik ország tengerpartján süttessék magukat a nappal. Ma az volna levélváltásuk fő témája: hány havi végkielégítést kapnak, és mi lesz azután.

"Ne nyugtalankodjanak, a reformok folytatódnak!" Ez volt egyik napilapunk vezető címe. Abból az interjúból emelték ki, amelyet Gyurcsány Ferenccel készítettek. Megvallom, én nagyon nyugtalan lettem, mert a reformok eddigi menete elképesztő zűrzavarral járt, az intézkedések többsége az előkészítetlenség jeleit mutatta. Hadd mondjak egy példát az állatorvosi lóról, az egészségügyről. A miniszter, ha jól tudom, Hollandiában gyűjt tapasztalatokat az ottani reformról. Úgy hiszem, előbb kellett volna tudakozódni, utána nekilátni a reformok megvalósításának. Akkor talán simábban és emberibben mennének a dolgok. Egyébként Belgiumban több mint húsz évet fordítottak az előkészítésre, nem futtában láttak neki.

Félő, hogy ilyesmi történik az oktatásban is. Amott az orvosokat, emitt a tanárokat, azaz az intelligenciát tizedelik meg zajos ígérgetésekkel. Maradnak a romok.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu