Szentírás-magyarázat

Az előhírnök

Évközi 12. vasárnap - Lk 1,57-66,80

Keresztelő Szent János születésének ünnepe, június 24-e főünnep a katolikus egyházban: emiatt még az évközi vasárnap is háttérbe húzódik.

A szentmise evangéliuma Lukácstól való. Ő az, aki a két angyali üdvözlet bemutatásától fogva párhuzamosan bontja ki János és Jézus fogantatásának, majd születésének történetét.

A Keresztelő születésének hírére (épp hat hónappal Jézus születése előtt) örvendezve gyűlnek össze az ismerősök. Mindenki Isten különös ajándékának látta a késői fiút. Nyolcnapos korában körülmetélik, és nevet adnak neki. Apjáról Zakariásnak neveznék, de anyja közbeszól, azt kívánva, hogy János legyen a neve. Apjához fordulnak, aki hat hónapja megnémult, amikor kételkedve fogadta az angyal szavát. Írótáblát kér, s azt írja rá: "János a neve!" Mindenki előtt világossá válik, hogy a két öreg szülő Isten meghagyása szerint cselekszik. Zakariás szava megnyílik, elénekli a hála énekét.

Honnan tudhatta Erzsébet, hogy Isten ilyen utasítást adott az urának? Elvégre nem lehetetlen, hogy "megírta" neki, de valószínűbb, hogy Isten külön odafordult hozzá, hogy tájékoztassa akaratáról. Milyen megható kettejük készülődése, Zakariás kényszerű csöndje. Büntetés is ez, de talán védőburok is, amely az idős pap örömét, ámulatát eltakarja. Milyen szép, ahogyan a névadás ünnepi percében feloldódik ez a némaság, s az örvendező aggastyánból előtör a hosszú hallgatásban megérlelt hálaének.

Az ünneplő szomszédok már nemcsak örvendeznek. "Félelem szállja meg" őket, s az egész környék népét. "Mi lesz ebből a gyermekből?" Ez a félelem nem rettegés, nem is negatív érzés. Inkább az a megrendülés, amelyet akkor érzünk, ha nagyon közel kerül hozzánk Isten fönséges "karja", beavatkozása.

Egy biztos: a gyermek a pusztában nevelkedik. Valószínűleg nem az esszénusok között, hiszen azokkal aligha lehetett barátságos viszonyban egy vidéki pap, aki a templomban teljesített rendszeres szolgálatot. Hiszen ezek az esszénusok azért vonultak a sivatag peremére, mert tagadták a templomban működő papság legitimitását, s nem voltak hajlandók együttműködni velük. Az a "puszta", amely a Keresztelő gyermekkorát, ifjúságát körülveszi, valami egészen sajátos, személyére szabott nevelő környezet. Felkészíti őt arra, hogy majd sáskán és vadmézen éljen, s minden emberi elkötelezettségtől függetlenül hirdesse azt, amivel Jézus megszólalását előkészítheti.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu