 |
 |
 |
 |
2007.06.24
|
Cserháti Ferenc
kinevezett püspök |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
Életreszólóan cserkész... Arató László nyolcvanéves Amikor 1962-ben egy ideig közös zárkában voltam vele a Markóban, (heten, "osztályidegenek" a négyszemélyes cellában), nem gondoltam arra, hogy nyolcvanadik születésnapján köszönteni fogom. Így elmulasztottam felírni életrajzi adatait. Talán nem is lett volna célszerű akkor. Arató László pedig oly mértékben azonosult "az Üggyel", a cserkészmozgalom sorsával, hogy sokáig rejtve maradt nehéz személyes élete. Neve minden cserkészemlékezésben felbukkan, de a megérdemelt lexikon-szócikk még hiányzik. A "Sziklatábor", a katakombacserkészet története ebben is hézagpótló: megismerhetjük belőle e küzdelmes és eredményes élet vázlatát.
Tudjuk, idén van a Lord Baden-Powell (Bi-Pi) alapította cserkészmozgalom centenáriuma. A búr háború angol katonája mozgalmát maradandó értékek átadására, az istenhitre és valláserkölcsi alapokra építette. Arató László pécsi diák pedig abba a magyar katolikus cserkészmozgalomba épült be egy életre, melyet méginkább átjárt a klasszikus keresztény pedagógia és az "emberebb ember, magyarabb magyar, krisztusibb keresztényt" eszményvilága. A franciaországi amerikai hadifogságból 1945 őszén hazatérő tizennyolc éves Laci bá´ hamarosan a katakombába szoruló mozgalomban találta magát, és ahhoz máig hűséges maradt. 1948-tól 1988-ig nehéz évek következtek Arató László és a magyar cserkészet életében. Jellemző a pécsi 47. számú cserkészcsapat utolsó gyűlésén elhangzott jelszó: "Nem leszek áruló!" A cserkészélet azonban még a katakombában sem csupán embert próbáló, szenvedni való. A vaskos "Sziklatábor" kötet is csak kóstolót tud adni szépségeiből, örömeiből, tréfáiból. És ne feledjük: nótáiból. Képzeljük csak el a szüret utáni "böngésző kirándulásokat" a Zengő felé, és a szalonnasütést a csúcson! Ezek adták a nyolcvan esztendő szépségét, értékét, amelyért rugalmas testben, mozgékony szellemmel adhat hálát a Márton Áron Kiadó egykori megálmodója. Ott is a "Táborkereszt" volt az első... Hát igen. Arató László Lénárd Ödönt idézi összegzésül: "Nem voltunk hősök, nem voltunk szentek, csak hűségesek szerettünk volna lenni." (rosdy)
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
