Európa útja az ember

Gnieznói párbeszéd a vallások között

A Lengyelország első fővárosában, Gnieznóban június 15. és 17. között lezajlott nemzetközi konferencia a címben idézett mottó nyomán - mely egy II. János Pál pápától vett idézeten alapul: "Az egyház útja az ember" (Redemptor hominis) - arra a kérdésre kereste a választ, hogy miként lehet még humánusabbá tenni világunkat, és ezen belül otthonunkat, Európát. A gnieznói főegyházmegye és lengyel keresztény értelmiségiek által 2000-ben létrehozott alapítvány immár hetedik alakalommal hívta össze a kontinens minden szegletéből érkező résztvevőket.

A helyszín és az évente Európa jövője köré formált témák megválasztása nem véletlenszerű. Gniezno a lengyel egyház és államiság bölcsője, büszke őrzője Közép-Európa apostola és védőszentje, Szent Adalbert földi nyughelyének és egyúttal szellemi örökségének. Adalbert teste 997 áprilisában - a pogány poroszoktól elszenvedett vértanúságot követően - a mai városban talált végső nyughelyet. A sírhelye fölött 1000-ben megrendezett találkozó nyomán, melynek fő résztvevője III. Ottó német-római császár és Vitéz Boleszló lengyel fejedelem volt, megalakult az első lengyel egyházmegye (a gnieznói érsekség ordináriusa mind a mai napig a lengyel egyház prímása), majd a fejedelemnek a helyszínen történt koronázását követően (1025), Gniezno központtal létrejött a független Lengyelország. A Budapesttől mintegy kilencszáz kilométerre északra fekvő bájos város - amolyan "lengyel Esztergom" - szívében álló székesegyház baldachinos főoltárára emelve tisztelik Szent Adalbert földi maradványait. A helyszín nekünk, magyaroknak nemcsak a nagy szent kapcsán értékes: az egykori klarissza templomban és kolostorban (ma ferences templom) őrzik az alapító, Árpád-házi Boldog Jolán (+1298) földi maradványait, aki IV. Béla magyar király lánya, Szent Kinga nővére és Szent Margit húga volt (1256-ban felesége lett a kaliszi és gnieznói hercegnek, majd annak halála után Szent Kingához társulva, minden vagyonát szétosztva, tizenkét évig klarissza apáca volt).

Gnieznót 1979-ben és 1997-ben meglátogatta II. János Pál pápa, s az ő kezdeményezésére tartottak itt 2000-ben millenniumi konferenciát hét közép-európai államfő, köztük Göncz Árpád részvételével.

A résztvevők összetétele az eddigiekhez hasonlóan most is színes volt: mind az előadók, mind a hallgatóság soraiban egyházi és világi személyek, papok és laikusok, a kulturális és a politikai élet formálói, különböző vallású emberek voltak jelen. A találkozó az idei évben a következő főbb témákat érintette: Hogyan tegyük humánusabbá világunkat? Ki az ember, aki az európai civilizáció alapítója és formálója? Hogyan építsük az Európai Uniót úgy, hogy az "az ember Európája" lehessen, mintsem egy rideg, bürokratikus szervezet? Az idei konferencia további fő kérdésköre a különböző vallásokkal és különösen az iszlámmal folytatott párbeszéd volt. A konferencián neves szakemberek tartottak előadást: többek között Lech Kaczynski lengyel államfő, Tarcisiso Bertone, a Szentszék bíboros államtitkára, Irving Greenberg washingtoni ortodox rabbi, Tariq Ramadan filozófus, iszlámszakértő, az oxfordi egyetem tanára és az Európai Bizottság elnökének tanácsadója, Philip Lewis, a bradfordi egyetem iszlámszakértője, Ataullah Siddiqui brit muszlim intézetvezető, valamint Marinella Perroni, az olasz női teológusok szövetségének elnöke.

Három előadás különösen nagy érdeklődésre tarthatott számot. Tarcisio Bertone bíboros Az egyház útja az ember címet adta előadásának. Mondandójának főbb gondolatait II. János Pál és XVI. Benedek pápa tanítására alapozta, mely szerint az ember mint teremtmény lényegének fő jellemvonása, hogy a transzcendens valósággal való kapcsolatának kiteljesedésében válik egésszé. A mai európai keresztények fő feladata, hogy ezt segítsék, s minden ember visszataláljon alkotójához. Az előadó beszédében II. János Pál pápa 1997. június 3-án Gnieznóban elhangzott szavait idézte: "Addig nem lesz európai egység, amíg az nem lesz lelki egység. Az európai önazonosság a kereszténységre épül. A lelki egység hiánya pedig éppen ennek a keresztény önazonosságnak a válságából fakad." A beszédben elhangzott: etikai és morális értékek nélkül Európának és az embernek nincs jövője.

Irving Greenberg rabbi beszédét a Talmud emberképére építette fel, melynek lényege, hogy az Úr az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. A mai kor embere erről már "nem tud": elfordul teremtőjétől, és az isteni ember képéből sokszor istenembert farag. Előadásának végén arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember istenképiségében gyökerező méltóságának értéke csak akkor lesz hiteles a szekularizált világ szemében, ha a nagy monoteista vallások összefogva mutatják fel azt.

Tariq Ramadan az iszlám ember lényeges vonásaként azt emelte ki, hogy teremtésétől fogva az a hivatása, hogy rákérdezzen létére, létezésére, és a helyes választ felismerve visszatérjen alkotójához, s így szívét túlvilági béke tölti el. A másik két iszlámszakértő és a többi jelenlévő is megerősítette, hogy napjaink Európájának része és alkotója a huszonnégymilliós iszlám közösség. A média keltette és a sztereotípiák alkotta falat lebontva a kölcsönös, őszinte megismerés jó gyümölcsöket teremhet. Philip Lewis - vallását tekintve anglikán, szakmáját tekintve iszlámszakértő - tapasztalata és véleménye jó zárszót kínált a témával kapcsolatban: az iszlám megismerése által jobban meg fogjuk becsülni keresztény értékeinket, melyek újjáalkothatják Európa jövőbeli alapját: az istenhívő embert.

A konferencia fő tanúsága, hogy megerősítette, az ember több mint állampolgár vagy statisztikai tény: személyes valóság, akit a személyes Isten akarata hívott életre. Lényegünkbe oltott valóság a Teremtő szeretetteljes keresése és megismerése. Európa jövője a morális értékekkel felruházott vallásos ember, akinek felelőssége az őszinte párbeszéd a hasonló istenhívő emberekkel, hogy a nem hívők számára is hiteles tanúságot tudjon tenni Istenről.

Kuzmányi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu