LITURGIA

A kenyértöréstől a szentmiséig (XX. rész)

A kezdődő üldözések

A görög-római világban a vallás nem az egyén dolga volt csupán, hanem meghatározó mértékben állami, tehát politikai és társadalmi ügynek is számított. Ősi felfogás szerint a kultikus cselekvés elsődleges feladata, hogy egymásra hangolja a természetfeletti világ rendjét és az ember által létrehozott rendet, és ezzel megalapozza az adott népcsoport életének virágzását.

Emiatt viszont a vallás kérdése a legszorosabb értelemben közügy, hiszen az egész közösség jóléte, békés fejlődése függ tőle. A római császár hivatalból köteles volt gondoskodni a pogány kultusz végzéséről, így a legfőbb kultuszfelügyelői, a pontifex maximusi tisztséget is betöltötte. Személye keleti vallási mintákat követve a III. századtól fokozatosan szakrális jelentőségre tett szert, amit hívei az istenségeknek kijáró tiszteletnyilvánítással fejeztek ki. Ebben az időben az egész uralkodói ideológia is fokozatosan szakralizálódott, és politikai teológiává alakult át. A császári udvari ceremoniálé idővel egyfajta liturgiává nőtte ki magát, a palota épületegyüttese pedig egyre határozottabb szakrális vonásokat öltött.

Az állam polgárainak kötelessége volt az állam érdekében a hivatalos istenségek, illetve a császár kultuszában való részvétel, amit viszont a keresztények megtagadtak. Ezzel nem voltak egyedül, hiszen a zsidók is hasonlóan gondolkodtak, ám az ő tiszteletre méltóan ősi vallásuk akkorra már kivívott magának egyfajta legitimitást, másrészt - szemben az újítónak számító keresztényekkel - nem voltak missziós törekvéseik.

A keresztényüldözések célja az volt, hogy az istenségek és a császár irányába kevéssé lojális Krisztus-hívőket jobb belátásra térítsék. A keresztények azonosításának módja sok helyütt az volt, hogy áldozatbemutatásra kényszerítették őket, ami egyszerre jelentette volna az állam és a hivatalos pogány istenségek iránti tisztelet kifejezését.

Tudjuk, hogy ez egyfelől sok megkeresztelt elbukását is jelentette, másfelől mégis hihetetlen erőforrássá vált a vértanúk tiszteletének felvirágzása által.

Azokon a helyeken, ahol nem volt olyan erős az üldözés, a keresztények a külvárosban, a többnyire a városfalak mellett álló domus ecclesiae-kben jöttek össze istentiszteletre.

A katakombák az újabb kutatások szerint csak alkalmi istentiszteleti helyek voltak, elsősorban amikor az elhunytakért végzett eucharisztiát ünnepelték.

(A nyár elközeledtével történeti sorozatunk egy időre abbamarad, legközelebb ősztől olvashatunk ismét a témához kapcsolódó cikkeket.)

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu