Kipróbált férfiak...

Három állandó diakónust szentelt az esztergomi bazilikában Erdő Péter bíboros. Az egyház hagyománya és a ma érvényes rendelkezések szellemében többnyire olyan családos embereket szentelnek állandó diakónussá, akik már eddig is diakónusi jellegű szolgálatot láttak el, akiket "kipróbált férfiaknak" tekint az egyházi közösség.

Bärnkopf Péter:

1966 nyarán születtem Budapesten. Az érettségi után, bár szívesen mentem volna szemináriumba, a szüleim rábeszélésére - miután a matematikát mindig szerettem - az ELTE TTK matematika-fizika szakára jelentkeztem. Előfelvételisként kerültem Lentibe katonának, kispapokkal együtt, 1984-ben. Az egyetemen a második év után szakot váltottam (matematika-informatika-ábrázoló geometria szakos lettem), és - a tudományok mellett - itt ismerkedtem meg a feleségemmel, Krisztinával is. Az esküvőnk óta a pasaréti ferences templomba járunk. Öt gyermekünk született: András (15), Pál (13), Anna (11), Erzsébet (9) és Teréz (7). Tizenöt éve a főváros II. kerületében, a Városmajori Gimnáziumban tanítok. E mellett közoktatási szakértő és (például érettségi) vizsgaelnök vagyok. Feleségemmel együtt végeztük el 2001 és 2005 között a teológiát is. Nagyon szeretünk (az egész család) együtt lenni, kirándulni. Hacsak tehetem, mindenhová kerékpárral járok. A főpásztor szándéka szerint a zugligeti Szent Család plébánián fogom szolgálni Istent és a testvéreket.

Kató Csaba:

Budapesthez, azon belül is Szentimrevároshoz kötődik életem eddigi negyven évének jelentős része. Itt születtem, keresztelkedtem, itt voltam elsőáldozó és bérmálkozó. Ebben az egyházközségben kötöttük házasságunkat a feleségemmel, Ágotával, akivel itt teljesítünk katekéta szolgálatot, immár tizenhat-tizenhét éve. Ennek a szolgálatnak a lényege a katekumenekkel való foglalkozás, a keresők kísérése az egyház szívébe. A katekumenátusban megismert szemléletben igyekszünk dolgozni egyéb munkaterületeken is. Diakónusként az ige szolgálatát szeretném folytatni a szentségi kegyelem által megerősítve.

Kunszabó Zoltán:

Feleségemmel, Pannival és öt gyermekemmel Pestszentlőrincen élek. Hatalmas ajándéknak tartom Istentől, hogy most, negyvenéves koromban diakónusként részesülök az egyházi rend szentségében... Eredetileg irodalomtörténésznek, újságírónak készültem. Egyetem után szerkesztő voltam a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán, majd az írott sajtóban is dolgoztam. Jézus azonban más utat készített nekem. Felnőttkori megtérőként mindennél fontosabbá vált számomra, hogy azok az emberek is találkozzanak Jézus Krisztussal, a szeretettel, akik még távol állnak a hittől és az egyháztól. 1994-ben alkalmam volt főállású munkatársként csatlakozni a LÉLEK és ÉLET Alapítvány szolgálatához, ahol a mai napig is dolgozom. Ez missziós kurzusok, lelkigyakorlatok, ifjúsági találkozók, utcai evangelizációk, koncertek szervezését jelenti, no meg a százhúsz fős Új Jeruzsálem közösség vezetését, amely 1996-ban, szintén missziós hivatással jött létre. Az állandó diakonátusról szóló egyik egyházi dokumentum úgy fogalmaz, hogy azokat a nős férfiakat kell felszentelni, akik amúgy is "diakónusi" szolgálatot végeznek. Esetemben ez azt jelenti, hogy missziósként az egyháztól távol álló embereket igyekszem összegyűjteni és elvezetni a hitre, bevezetni az egyház közösségébe. A világból az Úr asztalához vezetem őket, gondoskodva tanításukról, életük gyakorlati problémáiban is segítséget nyújtva.

sz. a.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu