Tóth Sándor

Piliscsabai Madonna

Égi szeglet üvegsíkja mögött

idők múlásában könnyeit hullatja

Vigasza az, mit átélt az örömben

mikor kedves Fiát sírban nem találta

Mások eltemették hárfáikat mondván:

az élet kopott tallér, mért daloljunk rajta?

Fogságából hogyha szabadul a lélek,

várja anyaszívvel, mikor nyílik zára

Ő a megnyílt ajtó, ha csukva az éden

Legszűkebb úton csillagösvény-rejtő

Csend-ölelt orcáján messzi század éled,

míg belül aggódás tőre általjárja

Tovább is szenvedő, ma sem más búsága -

temetetlen gondok egy nemzet szívében

Fejét amint tartja, virágnak Virága

Nem lehet hiába védő jelenléte.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu