LAPSZÉL

"Káromkodásból katedrálist..."

Már hetek múltak el azóta, hogy az a gyalázatos balatonőszödi beszéd napvilágra került. Gyalázatos, ismétlem, de nem csupán a trágár szavak miatt. Bár, ha elegendő prüdéria szorult volna belém, már itt fennakadnék. Hiszen nyilvánvaló: a káromkodás a szavaknál kezdődik. De megesik az is, hogy ott be is fejeződik. Létezik azonban egy másfajta káromkodás is, amely nem áll meg a szavak szintjén. Ez a veszélyesebb. És ez a beszéd ilyen. Tartalmának tükrében úgy tűnhet, mintha már réges-régen nevetségessé és feleslegessé váltak volna a fogalmaink , amelyek nélkül nagyjaink el sem tudták képzelni az ország boldogulását. Amelyek hiányában egyetlen emberi közösség sem maradhat fenn hosszú távon. Sorolhatom a nagy szavakat: felelősség, tisztesség, a nemzet ügyeiért való fáradozás. De ezek a szavak nem ott, Balatonőszödön, és nem május huszonhatodikán veszítették el értelmüket. Hosszú évek óta folyik Magyarországon valami, amiért sokan felelősek. Jobbról is, balról is. Ha egyáltalán van még értelme ennek a megkülönböztetésnek.

Sok víz lefolyt a Dunán szeptember 17-e óta. És sok minden történt ebben a kicsi országban. Voltak békés tüntetések, repültek macskakövek is, lezajlott egy választás. Narancssárga lett a térkép. Ketyegett egy óra, mely elütötte a hetvenkettőt. S hogy most mi lesz? Gyurcsány Ferenc lemond, vagy nem mond le? Marad-e politikailag az, ami volt, vagy kezdődik valami más? Nem tudjuk. Számít? Talán számít.

De van valami, ami még ennél is fontosabb. Akár marad az, ami van, akár nem. Akár történik valami más, akár nem.

Mert még mindig az a beszéd jár a fejemben, amit akkor, a botrány kirobbanásának idején többször is elolvastam. És eltettem. Bár nem illik a polcra, amelyen Széchenyi nemzetért aggódó Naplója, Németh László Sorskérdések című kötete, Kölcsey mindig érvényes Parainesise sorakozik. Nem, semmiképpen sem illik oda. Mégis odatettem. Egy verseskötetbe, annak is a közepébe. Oda, ahol Nagy László rövid, tizennégy sorban megírt gyönyörű hitvallása néz rám. Ahol szeptember 17-e óta vastagon aláhúzva lüktet két sor a Ki viszi át a Szerelmet című versből: S dúlt hiteknek kicsoda állít /káromkodásból katedrálist...

Oda tettem. Hogy higgyem továbbra is, a nevetségessé tett és semmibe vett fogalmaknak van értelmük. És dolgunk is van velük. Pártállástól függetlenül. Jóléttől és nyomortól is függetlenül. Mindannyiunknak. Mert a felelősség közös.

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu