Múltidéző

Ifjúságom egyik bálványa

Az úgynevezett komolyzene évekig nem játszott komoly szerepet életemben. Gyerekkoromban egyszer szüleim elvittek a Zeneakadémiára, ásítozva hallgattam Ricardo Odnoposoffot, Beethoven Hegedűversenyét adta elő. Még a piaristáknál sem csatlakoztam Medvigy Mihály tanár úr lelkes csapatához, a lemezhallgatókhoz, akik a vasárnapi szentmise után kalandoztak a zene birodalmában.

A fordulat egészen váratlanul következett be. Meg nem tudnám mondani mikor, de arra pontosan emlékszem, hogy ösztönzője Ferencsik János volt. Egyszerűen lebilincselt az eleganciájával. Azóta sem láttam karmestert, aki ilyen szépen vezényelt volna. Uralta a zenekart, még abban a vonatkozásban is, hogy az operában hamis hangot hallva keményen szitkozódott.

Valamiképp a szellemi ellenállás egyik jelképe lett. Azzal is, hogy Bartókot műsorán tartotta, azzal is, hogy Kodály-bemutatókat dirigált, oratóriumokat és passiókat vezényelt, olyan műveket, amelyeket nem volt szokás előadni. Forrai Miklós mesélte, hogy egy moszkvai tanulmányai végeztével hazatért karmester meglehetősen eredeti felfogásban szólaltatta meg Mozart Requiemjét. Kiselőadásban magyarázta el neki a gyászmise lényegét, amelyről az illetőnek szerény ismeretei voltak. Ilyesmi az itthon végzettekkel sosem fordult volna elő: Ferencsik azonnal elzavarta volna őket. Felfedezés volt számomra az a sorozata, amelyben Händel oratóriumait szólaltatta meg. A Messiást a Kapisztrán kórus és zenekara élén Tamás Alajos szinte évenként előadta, de a Júdás Maccabeust akkor zártam szívembe, amikor az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus (ebben énekelt például a piarista tanár, Maklári Lajos) közreműködésével Ferencsik vezényelte. Felejthetetlen volt Beethoven- és Haydn-ciklusa az Erkel Színházban, de elmondható, ha az ő nevét láttuk, bármelyik bérletet megvettük. A minőség garanciája volt.

Majdnem fél évszázada, a forradalom és szabadságharc leverését követően Verdi Requiemjét vezényelte. Aligha véletlenül éppen ezt. Kora délután kezdődött a hangverseny, kijárási tilalmak voltak érvényben a sötétség beálltával. Életem legmegrendítőbb emléke ez a gyászmise, melynek közönsége egyszer csak felállt, és némán, könnyesen figyelte az előadást. Talán még soha nem éreztem át ilyen erővel, hogy egy gyászoló közösség egyede vagyok.

A hozzáértők szerint egy nagy európai tradíció utóvédje volt. Olyan világhírű karmesterek leszármazottja, mint Bruno Walter, Otto Klemperer és a többiek, akikről az idősebbek legendákat meséltek, hogy Furtwänglerről, kinek kultuszát nálunk egy társaság őrzi, ne is beszéljek. Amikor bécsi meghívásának végre eleget tehetett, ottani kritikusai is hagyományőrző hűségét emelték ki. Ez minősítette is: egy fokozódóan barbárrá váló korban a szellem védelmezőjeként évről évre hitet tett a művészet transzcendentális értékeinek léte mellett. Megingathatatlan volt. Huszár Klára, a Mozart-operák kiváló rendezője mesélte: sárga csillaggal, szégyenkezve ment az utcán, mikor valaki mellé lépett: "Karoljon belém!" - mondta. Ferencsik János volt. A kommunista rendszerben ugyanígy vette karjára az egyházi zene remekeit. Ez sem volt a véletlen műve: az élet igazi nagy örömei a vasárnapok - mondta Várnai Péternek. S egy másik fontos gondolata: nem szabad elfecsérelnünk a nekünk rendelt időt, nem hagyhatjuk, hogy a dolgok elszaladjanak mellettünk.

Valamelyik évben, talán 1970-ben matinét szentelt Bachnak. A brandenburgi versenyeket vezényelte a zongora mellől. Felejthetetlen sorozat volt, megérintett bennünket az a humanitás, amelynek egyre inkább híjával voltunk. Meggyőződése szerint "a világ szellemi élete összefüggő organizmus", melynek egyik legfontosabb eleme az emberiesség, amelynek feladását fájdalmasan élte át: "...mintha ebből a Modern Orgonából hiányozna a Vox Humana regiszter - mondta Juhász Elődnek. - Remélem, ez a regiszter újra beépül, annál is inkább, mert ez nem ízlés kérdése. Ember és művészet - tehát a zene is - elválaszthatatlanok."

Ferencsik János, ha élne, mit mondana, amikor azt tapasztalná, hogy a művészet - amely az ő számára Művészet volt, igazi értékek felé vezérlő kifejezésmód - üzletté silányodik?...

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu