Válságban a rendszerváltozás rendszere

Demokrácia, jogállam - szavak a gazdasági diktatúra elfedésére

Beszélgetés Bogár László közgazdásszal

Induljunk ki a mindennapi tapasztalatból: gazdasági csődöt éreznek az emberek, ami társadalmi elégedetlenségben ölt testet. Mintha az erkölcsi válság - ami ugyancsak kétségtelen - háborítaná föl legkevésbé az embereket.

- Azt ma már mindenki érzi, hogy a magyar társadalom válságban van. Az utóbbi hetek eseményei ezt nyilvánvalóvá is tették, különösen, hogy az első számú közjogi méltóság a morális válság mellett politikai válságról is beszél, amely mögött akár összeomlással fenyegető gazdasági krízis húzódik meg.

- Mi a válság mélyebb tartalma?

- 2008-ra három súlyos dologgal kell szembesülnie a magyar társadalomnak. Az ország népessége a tízmilliós lélektani határ alá süllyed, s az 1958-59-es szintre esik vissza. Ma már ötven százalékkal többen halnak meg évente, mint amennyien születnek.

Ezzel szorosan összefügg, hogy a népesség testi-lelki egészsége a legrosszabb Európában. A halálozási és megbetegedési mutatók a hatvanas évekbelieknek, a negyven évvel ezelőttinek felelnek meg, a középkorú férfiak egészségi állapota pedig az 1930-as viszonyokkal vethető össze. Harmadrészt pedig: 2008-ra az egy keresőre jutó reálbér a harminc évvel ezelőtti szintnek felel meg.

Az ilyen társadalomnak el kell gondolkodnia azon, hogy az általa követett út megfelelő-e. A magyar társadalomnak határozott nemet kell mondania erre, felismerni, hogy a mostani, immár húsz éve követett út zsákutca. Amit rendszerváltozásnak neveznek, már az 1980-as években megkezdődött, sőt, 1990 a befejezése, nem pedig a kezdete volt ennek.

Melyek a válság, az Ön könyveiben használt kifejezéssel, az egyre mélyülő "önroncsolódási" folyamat okai?

- Az utóbbi hetekben drámaian megnyilvánuló, de hosszú évek óta tartó válság felszínén a közbeszéd válságával találkozunk. Legalább egy évtizede verbális polgárháború folyik Magyarországon. A legkülönbözőbb fogalmakkal leírt, eltérő értelmezési keretben megjelenő magyarázatok küzdenek egymással: egyre dühösebben, egyre rosszhiszeműbben, egyre zavarosabban, egyre kevésbé hallgatva egymásra. A megszorítást például reformnak nevezik stb.

A közbeszéd teljes szétesése következett be. Az említett három mutató alapján az egész nemzetnek kell megtalálnia a megoldást, nem a jobboldalnak, a baloldalnak, az ilyen vagy olyan érdekeket képviselő csoportoknak, hanem az egész közösségnek.

A közbeszéd zavarával a "közbeszélők" érdeke, hogy elfedjék a mélyebb bajokat?

- Igen, azt, hogy - ez a második szint - maga a rendszerváltozás rendszere került válságba. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a fölsorolt válságokat - demográfiai, egészségügyi, általános megélhetési - nemhogy megoldani nem tudta, hanem méginkább elmélyítette.

A válság harmadik, többi elemét is részben magyarázó szintje a spirituális, mentális széthullás. A nemzetet összetartó legfőbb spirituális erők is roncsolódnak, s ezek sérülése hozzájárul a demográfiai, egészségi állapot romlásához.

A negyedik válságszint pedig: a Globális Birodalom részei vagyunk. Magyarországot rosszul, embertelenül, brutálisan illesztették be a globális kapitalizmus hatalmi rendszerébe. Hogy mennyire így van, egyetlen példa: 1990 és 2005 között a nemzeti jövedelem évente átlagosan mintegy 2,2 százalékkal nőtt, ellenben a hazánkban tevékenykedő multinacionális vállalatok profitjának éves növekedési üteme ennek tízszerese a jelzett időben. Ez a különbség akkor jöhet létre, ha az egyik jövedelemtulajdonos egészen különös erőfölénnyel rendelkezik, s az eleve meglévő erőfölénye következtében egyre nagyobb teret foglal el, végül ő határoz meg minden lényeges folyamatot. Részaránya nemhogy csökkenne, hanem folyamatosan növekszik. Ezt bizonyítja, hogy tavaly a multinacionális vállalatok profitjának éves növekedési üteme 32 százalék volt, miközben a nemzeti jövedelem csak négy százalékkal nőtt.

Gyarmatosításnak nevezhetjük ezt...?

- Vagy más fogalmakkal hatalomgazdaságnak, illetve gazdasághatalomnak. A gazdasághatalom a szó közvetlen értelmében diktál a mindenkori kormányoknak, meghatározza, hogy azok milyen gazdaságpolitikát folytassanak...

- Tehát a gazdaság formálja és irányítja a politikát, s olyanok nem is kerülhetnek a politikai hatalom közelébe, akik nem vetik alá magukat ennek?

- Nyilvánvaló, amit az is bizonyít, hogy a magyar gazdaságban megtermelődő profit mintegy kilencven százaléka ma már a multinacionális gazdasághatalmat gyarapítja, miközben a birodalom cégei a magyar munkaerőnek csak tizenöt százalékát foglalkoztatják. Ez a folyamat tovább fokozódhat, rövidesen szinte minden jövedelem a multinacionálisoké lesz.

Ezt úgy tudják elérni, hogy a munkaerőt - a magyar embereket - arra kényszerítik, érjék be a harminc évvel ezelőtti bérekkel, az állam pedig a nekik adott kedvezményekkel, hatalmas mennyiségű adóról és járulékról mondjon le. Ezekkel a technikákkal érik el, hogy a másik két jövedelemtulajdonos, a munkaerő - a lakosság - és az állam egyre kevesebb jövedelemhez jut. A lakosság és az állam rohamosan, döbbenetes módon adósodik el. Ez már önmagában súlyos válsághelyzetet teremt.

Kóka János gazdasági miniszter azt mondta, hogy dübörög a gazdaság.

- Ezen nem heherészni kellett volna - sajnos humorizált rajta a politikai jobboldal is -, hanem leleplezni a valóságot. Ez a megnyilatkozás ugyanis önleleplező vallomás: jelzi, hogy a magyar gazdaság ma már tulajdonképpen két tucat multinacionális cég hatalomgazdasága. Ha így értjük a gazdaságot, akkor igaza van Kóka Jánosnak, mert ezek valóban dübörögnek, hiszen a multinacionális cégek profitja az említett elképesztő méretekben növekszik. Azért düböröghet, mert diktál, aki pedig diktál, az diktátor, s az a rendszer, mely ilyen módon működik, diktatúra.

Ezért teljesen mindegy, hogy ez a tartalmilag diktatórikusan működő rendszer egyébként demokráciának és jogállamnak álcázza magát. Ezek az erők a törvényes kereteket használják fel, de akkora az erőfölényük, hogy rajtuk kívül senki másnak nem lehet esélye ugyanazon törvényes keretek között, hogy másfajta irányba vigye a folyamatokat. Kimondhatjuk: önmagában a demokrácia és a jogállam szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy egy közösség - a nemzet - életben maradhasson. A demokrácia, a jogállam, a piacgazdaság - csak szavak! Ugandában és Svédországban a szavak szintjén egyaránt demokrácia, jogállam és piacgazdaság van - közben mennyire más a valóság. Tehát a szavak ne tévesszenek meg minket!

Mi lehet a megoldás?

- A magyar politikai eliteknek közös nevezőre kellene jutniuk abban, hogy a válság igazi oka ez, s józan stratégiát kitalálniuk arra, hogyan kérheti meg az ország, a nemzet az említett birodalmi erőket - nem kétségbe vonva befolyásukat, hatalmukat, hiszen azt megváltoztatni a reálisan belátható történelmi időn belül lehetetlen -, hogy lássák be, ez a folyamat nem mehet a végtelenségig, mert ez a magyar nemzet pusztulásával jár együtt. Mária Teréziának tulajdonítják a mondást: ahhoz, hogy a gyapjút le lehessen nyírni, a birkákat etetni kell. Erre az "etetésre", ha úgy tetszik, a globális kapitalista rendszer enyhítésére van szükség, az emberek javára - a pénzhatalmat gyakorlóknak még akkor is jelentős nyereségük marad.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu