|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Szentírás-magyarázat Elhagyni - mindent Évközi 28. vasárnap - Mk 10,17-30 "Jó mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Talán senki sem köszöntötte ilyen forró odaadással Jézust, mint ez a férfi. Úgy borul elé, mintha futva jött volna. Az örök életre kíván eljutni. A görög szöveg szerint nem azt mondja, hogy "elnyerjem", hanem azt, hogy "örököljem". A világban az örökség ölébe hullik az embernek, ez a kérdező úgy érzi, valami nagyot kell tennie azért, hogy Isten ajándékára méltó legyen. Jézus szokatlanul viselkedik: elhárítja a férfi lelkendezését. Istenre mutat: egyedül ő érdemli meg, hogy jónak nevezzük. Ő van, mi csak vagyogatunk; ő jó, mi csak törekszünk a jóra, részesedünk az ő jóságából. Ez az egyedül jó Isten már egyértelműen meghatározta az üdvösségre vezető utat. Jézus sem mondhat mást, mint amit tőle hallottunk: "Tartsd meg a parancsolatokat!" Nem azért jött, hogy az ószövetségi törvény helyett valami könnyebb, rövidebb utat mutasson az üdvösségre, hanem hogy a törvényt beteljesítse. "Ezeket már mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva." Jézus ezt hallva végigméri őt, és látja, hogy igazat beszél. És "megkedveli". Meghívja a többre. Ha egészen egyértelmű úton akar járni, mondjon le mindenéről, s kövesse azt, akit már csak egyszerűen "mesternek" nevez. Váratlan, s valóban megrendítő, hogy ennek a lelkes, sok mindenre kész férfinak erre azért mégsincs ereje. "Sok vagyona volt", képtelen egyetlen nagy elhatározással megszabadulni a gazdagságától. "Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Többen kísérleteztek azzal, hogy ezt a teve-tű párost valahogyan a hétköznapi tapasztalatokkal összeegyeztessék. (Egy kaput hívtak volna a "tű fokának", vagy teve helyett kötelet kellene olvasnunk?) Ma majdnem mindenki a maga döbbenetes képtelenségében tartja hitelesnek ezt a képet: a legkisebb rés és a legdromedárabb állat kerül itt összemérésre, Jézus, úgy látszik, kedvelte az ilyen meghökkentő képeket. Mégsem teszi tanítványai számára egyetemes kötelességgé azt, amire a kérdezősködő férfit meghívta. Fejtegetése ezzel zárul: "Istennél minden lehetséges." Tehát a gazdag is üdvözülhet - csak nagyon nehezen. Talán még ez a lelkendező férfi is, aki pedig meghátrál Jézus meghívása elől! Végül megszólal Péter is: "Mi mindent elhagytunk..." Jézus nem kérdezi: ugyan mi az a minden ennek a férfinak a vagyonához képest? A minden: minden. Aki mindenét elhagyja, azt nagyon forrón szereti, magáénak ismeri és megjutalmazza az Isten. Itt a földön százannyival. Aztán - szinte ráadásul - az örök élettel. Jelenits István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|