Az élet vendége

Csoma-legendárium

Kőrösi Csoma Sándor 1819-ben indult el Ázsiába, hogy felkutassa a magyarok eredetét. A Székelyföldről származó tudós Göttingenben tanult klasszika-filológiát és tizenhárom élő, illetve holt nyelvet ismert. Gyalogosan és hajóval vágott neki a nagy útnak, amelynek során még további hét nyelvet elsajátított, és elért egészen Indiáig, majd később a Himalája szent kolostoraiba. Hosszú éveken át tanulmányozta a szent szövegeket, megalkotta a tibeti grammatikát és a tibeti-angol szótárt. Az ő munkássága által ismerte meg a világ Tibetet és a buddhizmust. Később a kalkuttai Brit Ázsiai Társaság könyvtárában dolgozott. Ötvennyolc esztendős korában ismét útnak eredt, hogy még egyszer elmenjen Lhászába, a tibeti szent városba, de az utazás viszontagságai megviselték szervezetét. Az indiai-tibeti határ környékén hunyt el.

Ennyi dióhéjban egy különleges életút, amit bővebben már számos megjelent könyv és tanulmány bemutatott. S most ebből a különleges életútból film készült. Bár vigyázva írtam le ezt az előző mondatot. És talán helyesebb is, ha úgy fogalmazok: Az élet vendége című filmet ez az életút ihlette.

Szemző Tibor, a film rendezője érdekes alakja a mai magyar művészetnek. Elsősorban zeneszerző. De emellett ír, fényképez. 1985 óta a filmezés világában is otthonosan mozog. De első egész estés filmje a nemrég bemutatott Csoma-legendárium. Alkotása nem hagyományos film. Nem vállalkozott sem arra, hogy kosztümös játékfilmet varázsoljon a tudós életéből, sem arra, hogy pontosságra törekvő dokumentum-, vagy ismeretterjesztő filmet kreáljon arról, amiről nem lehetséges.

És szerencsére nem kívánt Európára szabott álbuddhizmust sem csomagolni tetszetős álművészfilmbe. Ami egyébként ma meglehetősen divatos és jövedelmező vállalkozás. Ebbe az utóbbi hibába már csak azért sem csúszhatott, mert ő maga is, és a film készítésében részt vevők szintén avatottak a témában. A forgatókönyvet hiteles szövegek felhasználásával az ismert és elismert Ázsia-kutató Sári László írta. A film operatőre pedig Szaladják "Taikyo" István volt, aki saját filmjeit szintén megélt spiritualitással készíti. Ez utóbbiról meggyőződhettünk az idei filmszemlén bemutatott Madárszabadító, felhő szél című filmje kapcsán is.

Az élet vendége műfajilag besorolhatatlan. Bár lehet kísérletezni a kategóriákkal. Azonban nem ez a lényeges. Nemcsak a műfajok keverednek benne, hanem a hangulatok és a célok is. A filmet két szálra fűzte a rendező. S e két szálnak egészen más a hangneme, mások az eszközei.

Az egyik legendákat mesél. S hozzá Roskó Gábor és Papp Károly Kása által animált festményeken diafilmszerűen elevenednek meg a történetek. Furfangos székely legénynek mutatják be Csoma Sándort, akiről Háromszéken máig úgy tudják, ha Tibetországból hazatér, ő lett volna egész Székelyföldön a király. A bájos és bölcs legendák Törőcsik Mari hangján szólalnak meg. Az egyik, szomorúságában is elragadó legenda Kőrösi Csoma és a szépséges, csengettyűhangú tündérleány találkozása a Himaláján. De a legtöbb történet kedves humorával, a népmesékből ismert fordulatokkal nyűgözi le a nézőt.

A másik szál verseket és buddhista szövegeket szólaltat meg. A Csoma által beszélt tizenhárom nyelven hallható szövegeket nem biztos, hogy minden esetben érti a néző. De ez nem zavaró. Nem ez az elsődleges. A gazdag forrásból merített idézetekhez olyan képek társulnak, amelyek kiegészítik a narrációt. Az operatőri munka itt az eredeti helyszínekre, életképekre, tájképekre koncentrál. Mindarra a szépségre, amire egykor Csoma is rácsodálkozott.

Hogy mi ez a film? S hogyan is áll össze? Nem kísérletezem tovább saját, botladozó szavaimmal. Zárásképp álljon inkább itt néhány sor a film szövegéből: A vajban a tej nem látszik,/ a Tanítás néma titok. / Tudásból nem-tudás fakad,/ szívedre bízd látásodat.

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu