|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Filmajánló Amikor a medencében győzött ´56 Az 1956-os szabadságharcot megélni és a pillanatokig tartó reményben lélegezni csodálatos érzés lehetett. Ám hetekkel később egy elnyomott országot a világ másik végén a győzelem babérjaiba öltöztetni, minden bizonnyal fájdalmas elégtétel volt. A szabadság viharának középpontjában az 1956-os melbourne-i olimpia győztes magyar vízilabda-válogatottja áll. A másfél órás dokumentumfilmben az egykori legendás csapat ma is élő nyolc tagja vegyes érzelmekkel mesél arról az ausztrál medencéről, amely, alig egy hónappal a Magyarországot eltipró szovjet bosszú után, a magyar szabadságharc hangulatába burkolózott. Az olimpiai bajnok magyar vízilabdások vallomásai történelmi adalékokkal egészülnek ki, hogy a fiatal közönség számára is érthetővé váljon az 1956 őszén a szovjet uralom ellen fellázadó magyar társadalom tragikus helyzete. A filmben mellettük megszólal Wittner Mária, ‘56-os halálraítélt; Gyenes Judith, Maléter Pál tábornok özvegye és néhány szovjet játékos is az akkori bronzérmes csapatból. A dokumentumfilmben többször is láthatjuk Hruscsov fiát, aki ugyan igyekszik objektívnek tűnni, mégis szovjet szemszögből elemzi 1956-ot. A magyar sportolók és szabadságharcosok megható módon emlékeznek. Amikor már elhamvadt a remény hazánk számára, a válogatott csapat lázasan igyekezett bebizonyítani a világnak és persze a szovjeteknek, hogy a magyar szabadságharcot legalább ott a medencében lehetetlen eltiporni. Hála a bennük forrongó nemes indulatnak és fiatalos hévnek, a bírói szolidaritásnak és az ausztrál közönség eksztatikus őrjöngésének, a nemzeti vízilabda-válogatott hatalmas győzelmet aratott a szovjetek fölött. Ők voltak azokban a nehéz órákban és a későbbi sötét megtorlás időszakában a magyarság parányi lüktető lelke. Bár sportolóként érinthetetlennektűntek, a politikai helyzet őket sem kímélte, sokakat végérvényesen idegenbe kényszerített. Megrendítő, milyen élethelyzeteket teremtett a szabadságharc leverése. Alighogy átvehették az olimpiai aranyérmet, Zádor Ervin és több csapattársa úgy döntöttek, nem térnek haza Magyarországra. Az egykori válogatottból néhányan angolul számolnak be az indulatoktól fűtött évekről.A hazatértek közül például Hevesi Istvánt később azért távolították el a nemzeti válogatottból, mert nem volt hajlandó belépni a pártba. Így lett aztán egy olimpiai bajnok vízilabdázóból taxisofőr. Elnyomott sorsok, fél évszázados fájdalommal küszködve szívükben. Felemelő jelenet és egyúttal a film csúcspontja, amikor ötven évvel Melbourne után Budapesten a volt csapattársak találkoznak néhány egykori szovjet riválisukkal. Mekkora érzelmek gyűlhettek fel lelkükben ötven év alatt? Mit érezhettek vajon, a vérbe fojtott szabadságharc utáni napokban, egy idegen országban, az elnyomó hatalom válogatott vízilabdázóival mérkőzve? A válasz egyszerű: a szabadság utáni vágy mindennél erősebb, hiszen - stílszerű hasonlattal élve - víz alatt fuldokolva nem lehet létezni. Az akkori helyzet - s ez a mértéktartó, higgadt visszatekintés is a film erénye - egyaránt áldozattá tette a magyar és a szovjet csapatot is. Kun Dorottya
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|