Kérdések és válaszok az egyház hitéről (5.)

Új szemléletmód a kompendiumban

Az új szemléletmód tükröződik a könyv címében is. Régen kiskatekizmusnak neveztük azt, amit most kompendiumnak nevez egyházunk tanítóhivatala. A katekizmus a keresztény hitismereteket összefoglaló könyv, amely legtöbbször kérdés-felelet formában foglalja össze az egyház hitét. Főként a tridenti zsinat (1545-1563)után terjedt el. A hasonló kiadványokat a protestáns egyházak káténak nevezik. A kompendium latin eredetű szó, amely az idő megtakarítását, illetve a rövidebb utat jelenti - manapság a rövid, összefoglaló kézikönyvet nevezzük kompendiumnak. Valószínű, hogy az illetékesek a szóval különösen arra akartak utalni, hogy ez a hittankönyv a katolikus egyház 1992-ben megjelent 652 oldalas katekizmusának rövidített változata (1992). Sajnálatos módon a címből nem derül ki, hogy a kompendium a katolikus hit igazságait a katekizmusokra jellemző kérdések formájában dolgozza fel. A magyar fordítás kénytelen volt az eredeti kiadáshoz igazodni, de az érthetőség kedvéért a hitoktatásban elfogadhatónak tűnik a kompendium-kiskatekizmus szóhasználat is.

Már az egyes fejezetek címében is tükröződik az új látásmód. Az elmúlt évszázadokban használt katekizmus négy részből állt: a hitigazságokat fejtette ki, a hitvallás logikáját követve, a második a szentségekre vonatkozó kérdéseket tárgyalta, a harmadik a tízparancsolathoz kapcsolódva az erkölcsi élet szabályait, az utolsó rész pedig az imádságra vonatkozó tudnivalókat foglalta össze. A kompendium első fejezetének címe: A hitvallás. Célja nemcsak a hitigazságok kifejtése, hanem az is, hogy segítsen megvallani hitünket az egyház közösségében és azon kívül is. A szentségtani kérdések A keresztény misztérium megünneplése című fejezetben találhatók - a liturgikus jellegű kérdésekkel együtt. Tanulságos már a cím is - főként akkor, ha a régi katekizmusokra gondolunk, ahol a szentségekről mint kegyelem-eszközökről esett szó. Az új római katekizmus a keresztény misztérium megünneplésének keretében tárgyalja a szentségeket. Tehát a hit misztériumainak bemutatása után a kompendium azt fejti ki, hogy a megváltás misztériuma hogyan van jelen az egyház liturgiájában és a szentségekben. Ezzel arra is utal, hogy a szentmise és a szentségek liturgiája által a megváltás műve folytatódik bennünk. A harmadik rész címe: Élet Krisztusban. Ez a fejezet most már nemcsak a tízparancsolattal kapcsolatos kérdéseket tárgyalja, hanem rámutat arra, hogy a hitből fakadó erkölcsi magatartás nem csupán a parancsok megtartását jelenti, az ennél jóval több: élet Krisztusban. Egészen újszerű, hogy a kegyelemről és a megigazulásról szóló rész a dogmatikából átkerült ide, az erkölcsteológia részbe. Ez is arra utal, hogy a keresztény élet és erkölcsiség attól is függ, hogyan tudunk együttműködni Isten kegyelmével. Isten kegyelmi segítsége nélkül képtelenek vagyunk Isten törvényei és Jézus tanítása szerint élni. A keresztény imádság című fejezet, ahogyan a címe is mutatja, a keresztény imaélet törvényszerűségeit foglalja össze. Az Úr imádságának, a miatyánknak a korábbiaknál részletesebb elemzése segíteni akar bennünket, hogy hatékonyabban imádkozzuk mindennapi imádságunkat.

A katekizmust olvasgatva nem nehéz felfedezni, hogy az újfajta megközelítés tükröződik az egyes témakörök kifejtésében is. Az első rész a hit alapjait világítja meg, a második a fundamentális teológia hagyományos beosztását követve tárgyalja a hit forrásait (11-24 kérdés-válasz). A katekizmus kiindulópontja antropológiai jellegű: az ember Isten képmása, aki a természetet kutatva vagy saját lelkiismeretének szavára hallgatva (2.) eljuthat Isten természetes ismeretére (3.). De ez a lehetőség a valóságban gyakran komoly akadályokba ütközik. Istennek köszönhetjük, hogy a kinyilatkoztatásáltal az ember Isten sokkal biztosabb ismeretére juthat el (4.).

Az első főrész második fele - az Apostoli hitvallás gondolatmenetét követve - hitünk szentháromságos jellegét hangsúlyozva fejti ki az egyház hitét. Az első rész (az Atya) megfelel az első ágazatnak, a második (Fiú) a 2-7. ágazatoknak, a harmadik (Szentlélek) a 8-12. ágazatoknak. A Jézus Krisztusra vonatkozó hitigazságok kifejtésében különösen is jól megfigyelhetők az egyház tanítóhivatala által is jóváhagyott krisztológiai módszerek: a krisztológia a "fenségcímek" alapján (Jézus, Krisztus, Isten Fia, Úr; vö. 81-84), továbbá az úgynevezett felülről és alulról kiinduló dogmatikai módszer. A kompendium kérdései a kalkedóni dogmára (unio hüposztatika, 88) utalva - a kalkedóni zsinat Kr. u. 451-ben volt - nemcsak a megtestesülés misztériumát magyarázzák meg, hanem a dogmatikában megismert módon részletesen szólnak arról, hogy a személyes egységnek milyen következményei voltak Jézus emberségére, tudására, akaratára vonatkozóan (90-92). A hitvallás ide vonatkozó részének megfelelő terjedelemben még hangsúlyosabb az úgynevezett alulról kiinduló módszer, amely Jézus életének eseményeit elemezve mutat rá az ő kilétére. A 117. kérdés-válasz tudatosan hangsúlyozza, hogy a zsidók nem felelősek mindnyájan Jézus haláláért, hanem a bűnös ember volt Jézus szenvedésének szerzője. Máriáról, a II. vatikáni zsinat tanításának megfelelően, két helyen beszél a katekizmus: Krisztus és az egyház misztériumában (95-100; 196-199).

A kérdések nagy száma (598 a régi 379-cel szemben) és újszerű, a mai ember számára is érthetőbb megfogalmazásais azt bizonyítja, hogy ez a kompendium, illetve kiskatekizmus valóban "lehetővé teszi az olvasónak, hívőnek és nem hívőnek egyaránt, hogy egy tekintettel átfogja a katolikus hit egész panorámáját" (vö. XVI. Benedek pápa motu propriója).

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu