SZENT HELYEK - CSODATEVŐ FORRÁSOK VII.

Pilisszentlászló

A hegyek között magasan megbúvó Pilisszentlászló az 1930-as évekig elzártan fejlődő község volt. Elzártságának és a csaknem teljesen homogén etnikai közösséget alkotó szlovák lakosságának köszönhetően ma is archaikus néprajzi elemeket őriz. Ilyenek az egyik helyi forrás gyógyító-szakrális erejére vonatkozó hiedelmek. Sőt, az adatközlők elbeszéléseiből az is kiderül, hogy amikor egy betegen nem segített a helyi Sztudienka vize, akkor a pilisszentkereszti Szentkút vált a remény forrásává.

A ma Ribnyicska nevet viselő terület 1782-ig, a rendek feloszlatásáig a pálos szerzetesek halastava volt. A pálosok nagy gáttal zárták el a Visegrád felé lezúduló patak útját. Ennek az egykori halastónak a gáttal szembeni felső végén, sűrűn benőtt, bozótos területen fakad a Sztudienka nevű forrás, amelyet a helybeliek Szentkútnak is neveznek:

"A Ribnyicskánál van egy forrás, a Szentkút, aminek gyógyító hatást tulajdonítottak. Tömegesen vitték ki a sebes fejű (ótvaros) gyerekeket, a kicsorgó vízben megfürösztötték őket, mivel utána sebeik begyógyultak. A sovány gyerekeket is itt fürösztötték meg, akik ezután meghíztak."

Az elbeszélések szerint a mai ötven-hatvan éveseket gyermekkorukban még időnként kivitték a forráshoz, ahová akkor ösvény vezetett. 2004-ben elhagyatott volt, senki sem látogatta.

"Éjfélkor indultunk édesanyámmal. A templomnál, a mellette lévő temetőnél mentünk, mert a forrás a templom alatt fakad, messze ugyan, de alatta. Mindenki éjfélkor ment, hogy miért akkor, azt senki sem árulhatta el. Hiába is kérdeztük vóna, mert kérdezni se vót szabad. Ezt mindenki tudta. A temető mellett bal oldalon lefelé vezető úton mentünk. Imádkoztunk, meg a forrásnál is, egészen hajnalig. A forrás felett vót egy régi Mária-kép, azelőtt imádkoztunk. Hajnalban az ima után, a forrás vizével lemostak. De még ez se vót elég, mert utána a reggeli harmattal is megmosdattak. Mással is ezt csinálták. Vót, akinek egyből segített, vót, akinek nem. Akinek nem segített, azt máskor visszahozták. Ha az se használt, akkor Szentkeresztre vitték, ott mosdatták meg. De vót, akinek az se segített. Az úgy maradt. Jó vize vót a forrásnak, csak vízért is elmentek oda az emberek. Jó vót inni is, meg akkor is, ha valami baj történt, ha valaki megbetegedett. Akkor abból ittunk. Akkor itt a faluban a régi öregek mind így csinálták, ők nagyon hittek benne. A kép biztosan nincs meg, de régen nem jártam arra."

"Az én fiam betegen született. Amikor kicsi korában láttuk, hogy valami nincs rendben, akkor többször kivittem a forráshoz. Éjszaka mentünk, és imádkoztunk. Kinn maradtunk hajnalig. Akkor mosdattam meg a vízben, meg harmatot tettem rá. De az se használt. Pilisszentkeresztre is elmentünk, a Szentkúthoz. Ma az esztergomi intézetben van, havonta egyszer látogatom."

2005 nyarán a falubeliek összefogtak. Kitisztították a forrást, lenyesték az elvadult fák ágait. Járhatóvá tették a forráshoz levezető ösvényt, és korlátot építettek a látogatók védelmére.

A forrás egy nagy bükkfa gyökerei közül bukkan elő. Vizét patakkövekkel kirakott kis medence gyűjti össze. A felesleg innen közvetlenül a patakba csordogál. A bükkfa törzsére egy XIX. század végén készült papírképet erősítettek. A mariazelli Szűzanyát ábrázolja. Felirata szlovák nyelvű. A kép keretezése friss munka. Alatta egyszerű virágtartó. Kettévágott, madzaggal fára erősített műanyag vizes palack.

Soós Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu