Homíliavázlat

Mindenütt ránk talál

Isten gondviselő ereje minden e világi hatalmat és emberi próbálkozást messze felülmúl. Hiszen ő vezeti a történelmet, sőt a világegyetemet is. Nagy ajándékát, a szabad akaratot azért adta, hogy önazonosságunkat megvalósítsuk, és magunk döntsünk és küzdjünk, hogy üdvözülhessünk.

A mai igeliturgiában az isteni Lélek megüzeni a titkot. Bemutatja azt a géniuszt, akinek mindent felülmúló intelligenciája van, és mérhetetlen nagy szeretete is.

Legnagyobb tragédiánk nekünk, embereknek, hogy szabad akaratunkkal képesek vagyunk mindent tönkretenni. Meg is tesszük számtalan esetben. Nemcsak a dolgok rendjét forgatjuk fel ezáltal, hanem önmagunk leszünk előbb-utóbb a szánalomra méltó romhalmazok. Ez a bűn bűnhődése. Van, aki soha nem imádkozik, de Istent vádolja: hogy engedheti meg ezt és ezt... Mert ha lenne... Ha lenne rendőr, nem lennének balesetek... - Micsoda következtetések!

A vízözön is ilyen bűnhődés. Az emberek káromolták Istent, paráználkodtak, loptak, hazudtak. Az özönvíz szinte prototípusa a bűnhődésnek, helyesebben Isten igazságszolgáltatásának. Az irgalmas Isten igazakat keres, hogy miattuk könyörülhessen. Ábrahám alkudozása legalább tíz igazért. Noé és családja marad meg a súlyos csapás után. A nagy terv: az ő még meg nem "fertőzött" génállományuk által tisztul, szépül majd az utókor.

A szentlecke a mennyei Atya kimondhatatlan szeretetéről tanít. Elküldi szent Fiát, hogy megváltson minket. Jézus itt a földön minden élethelyzetet átél és megszentel - miattunk, hogy segítse a mi győzelmeinket.

A pusztában a sátán kísértéseit elegánsan elhárítja.

Ezzel azt üzeni nekünk, hogy mi is igyekezzünk szembeszállni vele. Imádkozzunk, böjtöljünk, hogy a gonosz minden fajzata takarodjék közelünkből, családunkból és nemzetünkből. Jézus is böjtölt, imádkozott ott, a pusztában. A sátán pedig kudarcot vallott és elkotródott.

Márk a mai evangéliumban említi, hogy Jézust vallatók vették körül a pusztában, de ő úrrá lett rajtuk, azok nem tudták bántani. Ma is telve a világ gyűlölettől lihegő "vadakkal" - együtt kell élnünk velük.

Talán sokan ismerik a néhány éve elhunyt Tabódi István atya egyik megrendítő történetét. A börtönben megkérdezte tőle a kegyetlen fegyőr: mondd, csuhás, szeretsz engem is? Igen, válaszolta. Az őr brutálisan megverte, majd megismételte a kérdést. Ismét igen volt a válasz. Amikor a negyedik megveretés után is ugyanezt válaszolta a pap, az őr annyira megrendült, hogy nekiadta az ebédjét. - Valahogy így lehet a jóval legyőzni a rosszat.

A hiszekegyben imádkozzuk: Jézus nagyszombaton alászállt a poklokra. Azóta is mindent elkövet értünk, különösen akkor, ha súlyos bűneink vannak, ha kudarc, halálos betegség nyomaszt. Ilyenkor eseményeken, személyeken keresztül addig motivál, amíg meg nem szerez magának. Engem, aki több mint ötven éve ezrével látogatom a haldoklókat, és alig halt meg néhány Jézus nélkül, mélyen meghat, hogy a halállal sincs vége Jézus lehetőségeinek. Utat talál még a pokolba is, a kárhozatnak induló lelkekhez is. Így történt ez a jobb latorral is.

Jézus küld bennünket, hogy szeretettel és lelkesen hirdessük az evangéliumot, akár alkalmas, akár alkalmatlan, és akkor remélhetjük, hogy nekünk is, mint neki, segítségünkre lesznek az angyalok is.

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu