 |
 |
 |
 |
2006.03.05
|
Megjelent
a Família márciusi száma! |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Szentírás-magyarázat A kísértések ugyanazok Nagyböjt első vasárnapja - Mk 1,12-15 A megelőző, évközi vasárnapok szentmiséiben felolvasott evangéliumi részletek rendre felidézték előttünk Jézus nyilvános működésének első eseményeit. Most, nagyböjt első vasárnapján visszagondolunk arra, hogy Jézus a Keresztelő környezetében lépett az emberek elé. Megkeresztelkedett, galambként leszállt rá a Lélek, az égből pedig szózat hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik."
A mai evangéliumi szakasz szerint ez a Lélek először a pusztába vitte Jézust. Márk nem beszél arról, hogy negyvennapos pusztai magányában Jézus böjtölt. Azt tartja fontosnak, hogy megkísértette a sátán. Mintha negyven napon át zaklatta volna: bizonyára azért, hogy eltérítse attól a nagy vállalkozástól, amelynek nekivágott. Máté és Lukács Jézus pusztai tartózkodását az izraeliták negyvenéves pusztai vándorlásának emlékével kapcsolja össze. A sátán ugyanazokkal a kísértésekkel ostromolja, amelyekkel hajdan a vándorló izraeliták Istenbe vetett bizalmát megrendítette. Márk szűkszavú beszámolója más irányba tereli képzeletünket. Nem lehetséges, hogy Jézusra azok a kísértések zuhannak rá - váratlanul -, amelyek minden embert körülvesznek, s amelyek a bűnt, az önzést, a tunyaságot magától értetődő, kikerülhetetlen magatartásnak tüntetik fel? Azt gondolod, neked majd sikerül másképpen élned? Szembeúsznod az árral? Azt hiszed, érdemes egyáltalán komolyan megpróbálnod ezt? Mennyivel könnyebb volna elfogadnod azt a sok apró örömet, amelyet neked is fölkínál az élet, s amelyről mind le kell mondanod, ha a világgal ellenkezni akarsz. "A rókának odva van, a madárnak fészke..." Te meg majd nem találsz helyet, ahol a fejedet lehajtsd! Barátaid elhagynak, utolsó estéden imádkozhatsz a Getszemáni-kertben, hogy "ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár"... Márk nem mondja el, hogyan utasította el magától Jézus a kísértőt. De azt igen, hogy negyven nap múltán elindult: hirdetni kezdte Isten evangéliumát, új életre, hitre szólította fel a világot. Minket, akik köréje gyűlünk, megtanított arra, hogy mindennap kérjük: "Szabadíts meg a Gonosztól." De erőt, bátorságot is ad, hogy ellene mondjunk a Kísértőnek. Hűségesen kitartsunk amellett, aki meghívott, hogy hitben, reményben, szeretetben éljünk. Jelenits István
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
