Püspök az emberért

Prohászka-emlékkiállítás Székesfehérvárott

A kiállítás mindenkinek nyújthat valami újat. Annak is aki többé-kevésbé ismerte Székesfehérvár tizenötödik püspökének tevékenységét, s annak is, aki nem vagy csak alig hallott róla. Számára az a felismerés lehet az újdonság, hogy még mindig él közöttünk a "napba öltözött ember, kit Isten homlokon jelölt a kiválasztottság fényes jegyével". Nem más, mint Gárdonyi Géza köszöntötte így Ottokár püspököt, a XX. század apostolát, aki a nyitrai otthonban a tót és német nyelv után csak később tanult meg magyarul. Jól és erőteljesen, a kalocsai iskolában. Később Rómába került, ahol egyik elöljárója felismerte kivételes tehetségét, mert azt írta róla: "olyan nagy elme, hogy milliókra fog hatni... rendkívüli szolgálatot fog tenni az egyháznak." Mint esztergomi spirituálist is "lélegzet-visszafojtva" hallgatták a kispapok. "Elmerültünk Isten csodálatos világában, amelyről még sohasem hallottunk így beszélni" - írja visszaemlékezéseiben Shvoy Lajos.

Kiállított munkáinak segítségével megismerhetjük a teológiai, filozófiai műveket alkotó, társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó püspököt, az elismert, majd indexre került főpapot. Láthatjuk, hogyan élte mindennapjait városi polgárként, lelkivezetőként, beteg, szenvedő emberként.

A kiállítás központi helye a kápolna, amely az esztergomi szeminárium és a püspöki palota kápolnáját idézi, ahol a püspök oly sok imádságos órát töltött.

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek személyes hangú megnyitójában kiemelte, hogy Prohászka szálka volt, és ma is szálka sokak szemében, mert prófétaként soha nem azt mondta, amit mások hallani akartak, hanem amit Isten lelke sugallt neki. Először önmagában valósította meg, amit másoktól kért: hitet, tudást, kultúrát, szociális érzékenységet. A szellem és a lélek fegyvereivel harcolt az egyházért abban a korban, amelyhez kísértetiesen hasonló mai világunk.

Isten embere volt, s mint Isten embere az embereiért élt, s az embert szolgálta - méltatta Prohászka Ottokárt Spányi Antal megyés püspök, az ötödik püspökutód. Felismerte a problémákat, meglátta a megoldásukhoz vezető utat, s merte vállalni mindazt, ami ezzel együtt jár. Jó volna, ha sokan volnának, akik ebben a szellemben tudnának gondolkodni, ha mindaz, amit ő hirdetett s a saját példáján bemutatott, valósággá válna, mert akkor igazságosabb, testvériesebb világban élhetnénk.

Szöveg és kép: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu