Nagyböjti zsörtölődések

A hatvanas években egy holland úr azzal lepett meg, hogy "eddig sokkal könynyebb volt katolikusnak lenni, mint most". Bevallom, nem értettem rögtön, mire céloz. Aztán szóba került a nagyböjt...

Ideje van a farsangnak, ideje a böjtnek. A farsang nem "télbúcsúztató", hanem inkább karnevál, azaz "húshagyó", böjtbe forduló idő. A kettő egyensúlya néha felborulni látszik, mert a parttalan duhajkodás sokak számára nem vált át bűnbánó böjtre.

De ha van is, mi maradt a böjtünkből? Úgy tűnik, annyi, hogy nagyböjt péntekein nem ehetünk húst, és hamvazószerdán, valamint nagypénteken a hústilalmon túl háromszor étkezhetünk, de csak egyszer lakhatunk jól. Ezen aztán mindig fönnakadok. Tessék mondani, muszáj egy szigorú böjti napon egyszer jóllakni? Nem volna jobb, ha úgy mondanánk: háromszor ehetünk, de csak egyszer a szokott mértékszerint? (A másik két alkalommal kevesebbet.) Hiszen sokan sohasem lakhatnak jól, akár egészségi okból, vagy mert nem telik rá.

Sokan azt tartják, hogy az egyház anynyira a kedvében akart járni a mai embernek, hogy már a pénteki hústilalmat is eltörölte. "Eltörölték a pénteket" - mondják. Pedig azzal, hogy a pénteket bűnbánati nappá tette, amikor nem csak a húsevéstől való tartózkodással, de sokféle más önmegtagadással (ne ijedjünk meg a szótól: vezekléssel) is kifejezhetjük bűnbánatunkat (persze nem gyónás helyett, hanem az "elégtétel" erősítésére), a II. vatikáni zsinat egyháza jelentős lépést tett a böjt szellemének elmélyítésére.

Mert a pénteki hústilalom alól lelkiismeretben - valamilyen címen - szinte már mindenki fel volt mentve, míg a bűnbánati nap megtartása alól senki, mert valamilyen módon mindenki vezekelhet.

És ugye nagyböjt pénteken is gyakorolhatjuk a bűnbánat és a vezeklés egyéb módjait, ha betegség vagy más okból fel vagyunk mentve a hústól való megtartóztatástól. Hiszen éppen nagyböjtben még időszerűbb, hogy a "bűnbánat cselekedeteit teremjük".

A középkorú holland úr meglepett megjegyzésével: "Tudja, eddig bizonyos értelemben olyan könnyű volt katolikusnak lenni. Pontosan tudta az ember, hogy ha a vasárnapi misére még felajánlás előtt megérkezik, akkor ťérvényesŤ a misehallgatása. Ha pénteken nem eszik húst, akkor eleget tesz lelkiismereti kötelességének stb. Most azonban minden bonyolultabb lett. Az egész szentmisét például nem hallgatnom, néznem kell, hanem részt kell vennem benne..."

Hát igen. Szívből kívánom magamnak és a kedves Olvasóknak, legyen minél "bonyolultabb", öntudatosabb a nagyböjtünk és keresztény életünk.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu