LITURGIA

A keresztút és Mária útja

A népi jámborság és liturgia direktóriuma bizonyos feszültségről beszél a nagyböjti idő vonatkozásában. A liturgia a keresztségre való előkészületet és a bűnbánati lelkület ébrentartását tartja a nagyböjti idő fő jellegzetességének. A népi jámborság ezzel szemben inkább Krisztus emberségének misztériumára, vagyis szenvedésére és kereszthalálára összpontosít (124). Ezt a liturgia is fontosnak tartja, amit jól bizonyít a nagypénteki kereszthódolat és annak ünnepélyes végzése.

A népi jámborságnak két fontos eleme húzódik végig a nagyböjti időn. Mindkettő közkedvelt a hívek körében, bár nem egyforma elterjedtségnek örvendenek. A közismertebb a keresztút, amelynek tizennégy állomása van, és végigkíséri Urunk szenvedésének útját Pilátus ítélőszékétől a sziklába vágott sírba történt eltemetéséig. Ezt az ájtatosságot a hívek pénteken délután szokták közösen végezni, papi vezetéssel, a templomokban vagy szabadtéri stációknál. A résztvevők imádkozva, énekelve vonulnak, a menet elején a keresztet viszik, amit gyertyavivők kísérnek. Minden egyes állomásnál rövid elmélkedés teszi lehetővé az Urunk szenvedéséből merített hasznos gondolatok elmélyítését. De sokan egyénileg, naponként is végigjárják Urunk szenvedésének útját. Különös jelentősége van a római Colosseumnál végzett nagypénteki keresztútnak, amelyet maga a pápa végez, és a közös imádságba a tévé jóvoltából az egész világ bekapcsolódik.

A keresztút végzésében a direktórium kiemeli a keresztény lelkiség sajátos elemeinek különböző megnyilvánulásait, amelyek egybeolvadnak ebben a jámborsági ájtatosságban. A keresztút az az út, amelyen Urunk végighalad, hogy beteljesítse küldetését, amely a Kálváriára vezeti őt. A résztvevőt arra emlékezteti, hogy az élet zarándokút, amely túlmutat a földi léten, emlékeztetve a Krisztus-követés fontosságára, amely a keresztek viselésére szólít fel.

Ahogy Isten megváltó művében összetartoznak a megfeszített Krisztus és a Fájdalmas Szűzanya, úgy a népi jámborság is megtalálja ennek sajátos útját. Ez a "Via Matris", a Fájdalmas Anya útja. Amint Krisztus a "Fájdalmak férfija" (Iz 53,3), úgy Mária a "fájdalmak asszonya". A keresztút mintájára a XVI. századtól kezdve ismert a Fájdalmas Anya útja nevű ájtatosság, amelyet az egyház később jóváhagyott. Amíg a keresztút csak Krisztus földi életének utolsó napjaira koncentrál, Mária útja végigjárja életének hét fájdalmát, és azokról elmélkedik. A szervita rend tagjai a Fájdalmas Anya tiszteletére szentelik életüket, így ennek az ájtatosságnak elterjedésében ők buzgólkodnak, és templomaikban megtalálható a hétállomásos Fájdalmas Szűzanya útja.

Mindkét jámborsági gyakorlat - írja a Direktórium - rámutat arra a fájdalomra, amelyet az emberek elutasító magatartása okozott az Úrnak, és ezt Mária is megtapasztalta. Mária, aki hittel és fájdalommal járta végig ezt az utat, megelőzte ebben Krisztus egyházát, amelynek ezt a fájdalmas utat - közösségben és egyénileg - végig kell járnia az idők végezetéig.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu