Kapu a világ felé

Ötszáz éves a Vatikáni Múzeum

A Vatikáni Múzeum ebben az esztendőben ünnepli alapításának ötszázadik évfordulóját. Február 14-én ünnepélyesen megkezdődött és egy esztendőn át tart a megemlékezések sorozata. Több kiállítás nyílik majd, valamint olyan részei is megtekinthetőek lesznek a múzeumnak, melyek az utóbbi években a látogatók előtt zárva voltak. Évente közel négymillió látogatója van, nem véletlenül nevezte II. János Pál pápa a Vatikán egyik legfontosabb kapujának, mely a világ felé nyílik.

A múzeum első műtárgya - a Laokoón-szoborcsoport

A Vatikán területe alapján a világ egyik legkisebb állama. Az apostoli palota, a vatikáni kertekben megtalálható épületek, szobrok, szökőkutak azonban mind-mind a világegyház nagyságát, művészi értelemben vett gazdagságát is jelzik. Aki belép a Vatikáni Múzeum területére, elveszettnek érezheti magát. Órákon keresztül szemlélődhet évezredek emlékeiben, olyannyira, hogy egy idő után már nem tudja, a palota melyik részén, hányadik emeletén is jár. Térjünk azonban vissza a múltba!

Raffaello egyik leghíresebb műve - az Athéni iskola

A pápák lakhelye eredetileg a lateráni palota volt. A Szent Péter-bazilika mellett egy kisebb épületben ugyan néha laktak a pápák, a nagy építkezés azonban az avignoni fogságból való kiszabadulás után kezdődött, mert a Laterán tűz martaléka lett. V. Miklós korának egyik leghíresebb szakemberét, Leon Battista Albertit bízta meg, hogy a Szent Péter sírja fölé emelt bazilika mellett építsen fel egy palotasort, amelyben a mindenkori pápa lakhat. Azt is kikötötte, hogy kapjanak benne helyet a művészetek és a tudományok is. Első lépésben a nagy tervekből kevés valósult meg. A mai San Damaso- udvar egyik zárófala készült el, amely az úgynevezett Borgia-lakosztályt rejti, s amelynek emeleti, kisebb helyiségeit később Raffaello festményeivel díszítették. Később emeletet húztak rá, melynek falait Pinturicchio és tanítványainak festményei díszítik. Az egyik szobát - mely ma már a múzeumlátogatók előtt is nyitva áll - a Szibillákról nevezték el. A jósnőt ószövetségi próféták mellett ábrázolja a freskó, míg a "hitvallás terme" nevet viselő második helyiségben próféták és apostolok állnak egymás mellett a freskókon. A harmadik helyiségben a szabad művészetek allegorikus alakja ül trónusán. A "szentek terme" falán a szentek életéből vett jeleneteket láthatunk. Talán az egyik legérdekesebb terem az utolsó, ahol vallásunkhoz kapcsolódó fontos események jelennek meg a festményeken.

A Vatikáni Múzeum épületegyüttese a Szent Péter-bazilika kupolájából

Ebben az időben épült meg egy erődítmény is, hogy a pápai lakosztályt védeni lehessen, valamint a lakosztályhoz tartozó kápolna is, melyet Fra Angelico díszített. Külön aktualitást ad a művész nevének megemlítése, hiszen éppen ötszázötven esztendővel ezelőtt, 1456-ban halt meg a domonkos szerzetes festőművész. Kortársai Angyaliként (Angelico) és Boldogként (Beato) emlegették. Fra Angelicót 1984-ben emelte a boldogok közé II. János Pál pápa. Az "angyali festő" munkái után ötven esztendőnek kellett eltelnie, hogy tovább haladjon az építkezés és a művészi díszítés. VI. Sándor trónra lépését követően a munkálatokat folytatni kívánta. A már meglévő épületeket is átalakította.

A Sixtus-kápolna. A tavaly készült felvételen a pápaválasztó konklávéra berendezve

II. Gyula pápa még bíboros korában megvette a Szent Péter bilincsei-templom közelében megtalált Apolló-szobrot. Már pápa volt, amikor a Santa Maria Maggiore-bazilika melletti szőlőskertben megtalálták a Laokoón-szoborcsoportot. A pápa szakembereket küldött eredetiségének megállapítására, majd az apostoli palotához vitette a leletet, s ott az udvaron kiállította. 1506. február 14-én "nyílt meg a kiállítás". Ezt az időpontot tekintik a Vatikáni Múzeum születésének. Ettől kezdve valamennyi pápa gyűjtötte a műkincseket, a múzeum egyre gazdagodott. X. Leó pápa loggiákat építtetett, melyeket Raffaello festményeivel díszíttetett, IV. Sixtus pápa megalapította a mai könyvtár ősét, melynek V. Sixtus emeltetett épületet. Kialakultak az épületeket övező parkok, terek, udvarok. A fejlődést néha megszakították a háborúk, többször megpróbálták elrabolni a pápák által felhalmozott műkincseket.

Kiállították a pápák járműveit is, a hordszék és hintók után már II. János Pál gépkocsijai is itt sorakoznak

Olaszul és a világ sok más nyelvén nem Vatikáni Múzeumnak, hanem többes számban, múzeumoknak hívják ezt a gyűjteményegyüttest: ennek oka és magyarázata, hogy a Vatikánban található és a nagyközönség számára is nyitott épületkomplexum több múzeumot rejt magában. Az ősi egyiptomi leletek mellett megtaláljuk a görög-római művészet tárgyait éppúgy, mint az ókeresztény katakombák emlékeit, vagy Michelangelo remekeit és Raffaello festményeit.

Az apostoli palota egyik termében a Szentatya tiszteletére felsorakozott Svájci Gárda

Külön említést érdemelnek Raffaello remek falfestményei, a Stanzák, melyek a nagy reneszánsz festő - és a művészettörténet legnagyszerűbb alkotásai közé sorolhatók. 1507-ben II. Gyula pápa a Borgia-lakosztályból az épület második emeletére költözött, s ennek kifestését az akkor még nem túl híres Raffaellóra bízta. Elsőként az úgynevezett segnatura-terem készült el: a képek a művészetek és az erények allegóriáit ábrázolják. A terem boltozatának négy sarkában négy alak található, melyek a Filozófia, a Teológia, a Költészet és az Igazság alakjai. Magyar vonatkozása is van a Heliodorosz nevét viselő teremnek, ahol a művészet nyelvén jelenik meg Isten több, az egyházat megvédő csodálatos tette. Ezek közt találjuk annak az eseménynek a megörökítését is, amikor Leó pápa megállítja Attila hun királyt Róma közelében. A később elkészült termek egy részét már Raffaello tanítványai festették ki, az utolsó kivételével, a mester tervei alapján.

A világ bármely táján külön-külön múzeumot nyitnának a hittérítők által a Távol-Keleten gyűjtött tárgyi emlékek bemutatására, vagy a portréfestészet remekei számára. A Vatikáni Múzeum termeit, épületeit járva minden pillanatban új csodával találkozunk. Az egyik folyosón például hatalmas gobelinek láthatók, máshol freskósorokon át láthatunk térképeket, amelyek Gergely pápa naptárreformja idején készültek, a domonkos tudós, Ignatio Danti rajzai alapján.

Sokan talán csak a Sixtus-kápolna miatt térnének be a múzeumba, hiszen ma már az is a múzeum része, kivéve, amikor a pápaválasztó konklávéra gyűlnek össze a bíborosok, vagy valamilyen ünnep kapcsán szentmisét mutatnak be benne. A múzeum bejáratától kezdve táblák jelzik a kápolnához vezető legrövidebb utat. Ha az ember egyetlen tárló, egyetlen festmény, műtárgy előtt sem áll meg, akkor is hosszú időbe telik, és több kilométernyi utat kell ahhoz megtennie, hogy a Sixtus-kápolnába jusson.

Építését IV. Sixtus pápa kezdte el 1475-ben. A terem egy XIII. századi kápolna helyén épült, kettős funkcióval. Részben kápolnának - erődítményszerű falai azonban a palota biztonságát is növelték. Ez a külső homlokzat jellegéből még ma is látszik. Méretei megegyeznek a Salamon-templom Bibliában leírt méreteivel. Ezután nem csodálkozhatunk hát, hogy a belső díszítése is párhuzamokra épül. Egyik oldalán ószövetségi, míg a másikon újszövetségi jelenetek elevenednek meg. Építésekor mennyezete kék volt, aranycsillagokkal festve. II. Gyula pápa 1508-ban bízta meg Michelangelót, hogy készítsen freskókat az ég és a csillagok helyére. 1512-ben, mindenszentek ünnepére készült el a mű. II. Gyula pápa ünnepélyes szentmisével vette át a művész alkotását. Később VII. Kelemen pápa ugyancsak Michelangelót bízta meg, hogy az oltár mögötti falra fesse meg az utolsó ítélet jelenetét. Mindez 1533-ban történt. A művész 1536-ban látott munkához, és 1541-ben, már III. Pál idejében fejezte be. Talán abban a korban senki nem tudta, hogy a felfelé kicsit dőlő fal festménye a kápolna mennyezetével talán a világ leghíresebb alkotása lesz. Michelangelo nemcsak a festészetben volt zseniális. Az oltár mögötti falat úgy tervezte meg, hogy az kicsit befelé dőljön, hogy a por és a piszok ne tudjon a freskóra ráülni, hosszabb ideig maradjon tiszta.

Amikor a látogató elhagyja a kápolnát, újabb termek tárulnak elé. Pontosan nem tudja már, hol is jár. Sejtheti, hogy látogatásának már vége felé. Még hosszú utat kell azonban ehhez megtennie. Vissza nem fordulhat, mert az őrök nem engedik. A hatalmas folyosókon modern képzőművészeti tárgyak láthatók - sokak véleménye szerint sokszor méltatlanul kerülnek ebbe a környezetbe. Javarészüket a pápák kapták ajándékba, de itt látható például a Holdról hozott kőzet egy darabkája is. Jobb oldalon azonban még a régi Vatikáni Könyvtár egyik termébe léphetünk be. A könyvtárat V. Miklós szerette volna megalapítani, de csak utódja, IV. Sixtus valósította meg azt 1475-ben. Alapját a pápai palotában őrzött kéziratgyűjtemény képezte. Ez volt Róma első közkönyvtára, mely olyan hatalmas fejlődésen ment keresztül rövid idő alatt, hogy bővíteni kellett. Ezért épült meg mai épülete, amelyet Róma híres építésze, Domenico Fontana tervezett. A manapság kiállítóteremként funkcionáló könyvekkel és freskókkal telt helyiség egykor a könyvtár olvasóterme volt.

A múzeum igazgatójának lenni mindig nagy dicsőség volt, és komoly szakmai feladat. Francesco Buranelli, a Vatikáni Múzeum igazgatója 2001-ben, az időszaki kiállítások számára fenntartott termekben reprezentatív magyar kiállításnak adott helyet. Az ezeresztendős Magyarország keresztény kincseit bemutató kiállítás a millennium évében lett volna, ám akkor egyetlen országgal sem akart a Vatikán "kivételt" tenni a szentév miatt.

Nemrég Buranelli igazgató az ötszáz éves alapítás ünnepségeinek kezdetén bejelentette, hogy április 27-én Pinturicchiónak a Borgia-lakosztálybeli restaurált falfestményeit mutatják be. A "titkok termében" pedig ismét láthatók lesznek azok a díszítések, amelyeket több mint harminc éven át falikárpitok borítottak. Június 20-án nyílnak meg a XI. Piusz által 1926-ban alapított Missziós Etnológiai Múzeum tárlatai: Kínáról, Japánról, Koreáról, Tibetről és Mongóliáról.

Ősztől pedig a látogatók számára is hozzáférhető lesz a római nekropolisz új szakasza, melyet a Vatikánvárosban létesült új parkoló építése során fedeztek fel. Itt, a császárkori Róma érintetlenül megmaradt temetkezési területét tárták fel, a leletek a Krisztus előtti első századtól a Krisztus utáni harmadik századig tartó korból származnak. Novemberben nyílik a Laokoón-csoport - a Vatikáni Múzeum kezdete című kiállítás.

Aki a múzeum kijáratához ér, zsibongó fejjel távozik. Évezredek tárgyi emlékeit, a kereszténység kezdetétől napjainkig terjedő fejlődését, a kultúrára és tudományra gyakorolt hatását nézhette végig. Fáradtan, de biztosan azzal az érzéssel lép ki az ajtón - ide vissza kell jönnöm, nem láttam még semmit...

Sokan gondolják bizonyára velem együtt: nem tudom eldönteni, a hátam mögött van-e a világ, vagy előttem, a zsibongó város zajában. Egy azonban biztos, a Vatikáni Múzeum ötszáz éve "kapu a világ felé".

Szöveg és kép: Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu