Városmisszió (1.)

Barnaképű a Celesztinben

Misszió, sőt városmisszió - Magyarországon? - Igaz, hallottunk, olvastunk is már róla, mégis idegenkedünk kicsit tőle. Talán csak azért, mert szokatlan vállalkozásnak tűnik. Most kezdődő sorozatunk - amely egy Szent Celesztin nevét viselő képzeletbeli plébániára kalauzolja el az Olvasót - mélyítsen medret kérdéseink özönének, hogy végül jó válaszokhoz jussunk.

Fejcsóválással, bajusz alatti dörmögéssel fogadták a jó hívek plébánosuk legújabb bejelentését. Már megszokták az atyát, meg is szerették, hisz mindig kedves volt hozzájuk, és a türelmét sem veszítette el, noha nemegyszer próbára tették. Na de ezzel a mostani megállapítással mégiscsak elvetette a sulykot - méltatlankodtak a hangadó asszonyok. Még hogy miszszió! Hogy a mi VI. kerületünk missziós terület volna?!

Cikis az ügy - állapította meg a Szent Celeszetin-egyházközség focicsapatának játékosa. Mint vérbeli kapus, megszokta, hogy a mindennapi élet pályáján is figyelemmel kísérje a jövést-menést. Igen, így volt: nemrégiben egy barnaképű fiatalember kereste a plébánost.

- Ne gondolj cigánypasztorációra! Az én fülem érdekes helyzetekben mindig megnyúlik, így az elkapott beszédfoszlányból rögtön tudtam, hogy máshonnét fúj a szél. A vendég tört magyarsággal szólt, a plébi pedig udvariasan angolra váltott. Arca sugárzott az örömtől, amint szobájába tessékelte az idegent.

- Lehet, hogy együtt sütöttek ki valamit! - vélték a megvilágosodás útjára lépő fürgén gondolkodók. - Helycserés támadás következik! - rikkantotta el magát a csapat csatára.

- Szerinted nem lett volna udvariatlanság, ha elmarasztalóan nyilatkozik rólunk egy nem hazánkfia? - Nem is lett volna igaz, ha azt mondja: ebből a városból kikopott az evangélium!

- Miért, te úton-útfélen a jó hírbe ütközöl?

- Nekem a sarki újságosbódé is a Bibliát juttatja eszembe!

- Csak nem a bájvigyorogva összetapadó csajok látványa?

- Talált, süllyedt! - pont azok. Mégpedig Szodomát!

- Csakhogy itt mégsem lesz csereprogram - nyilatkoztatta ki a vita hevét szívesen kiváró, az összegzés lehetőségét mindig magának megkaparintó harangozó (akinek amúgy sosem volt még kötél a kezében, de ő felügyelte a vezérlőtábla gombsorát). Senki sem fog közülünk a pápuákhoz menni, és onnét sem jönnek mihozzánk helyettesíteni. Ám a fölfordulás annál nagyobb lesz - emelte fel vészjóslón a hangját. Téged fognak (vagy csak megpróbálnak) kiforgatni magadból!

- Ha-ha-ha! Ezt meg hogy gondolod?

Te, meg te, meg te - bökdösött ujjával a körülötte állókra. - Ti lesztek a misszionáriusok. Nem Afrikában, nem Grönlandon, hanem idehaza, a saját társasházatokban. Ez voltaképp burkoltan már el is hangzott. Nem figyelted, mit mondott az Öreg? A misszió: küldetés. Szépen kiküld a templomból, hogy otthoni vizeken vitézkedj. Ide a rozsdás bökőt, ha nem így lesz!

(Folytatjuk.)

Unger Zsuzsa

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu