Uj Ember

2006.03.05
LXII. évf. 10. (3003.)

Megjelent
a Família
márciusi száma!

Főoldal
Címlap
Por vagy, porrá leszel!
Isteni szépség a kereszt drámájában
Hans Urs von Balthasarra emlékeztek Budapesten
Püspök az emberért
Prohászka-emlékkiállítás Székesfehérvárott
Tizenöt bíborost nevez ki a pápa
Nagyböjti zsörtölődések
Lelkiség
A kísértések ugyanazok
Szentírás-magyarázat
Mindenütt ránk talál
Homíliavázlat
A keresztút és Mária útja
LITURGIA
Az anyaság csodája
Nők a Bibliában (3.)
A márciusi Életigéből
"Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy"
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
Két választás Magyarországon
Az 1945. évi és 1947. évi választójogi törvény
Katolikusok részvétele és magatartása a politikában
A Hittani Kongregáció dokumentuma (6. rész)
Minden nap az Ige fényében
Kritika vagy vagdalkozás?
Darwin rémálma
Élő egyház
A közösség megtartó ereje
A nevelés szeretet kérdése
Hazánkba látogatott a Szalézi Munkatársak Világszervezetének felelőse
Egyházi oktatási intézmények érdekvédelmi szervezete
Megalakult a TEKIOE
Imakilenced Nagykéren
Tanúkat várnak
Élő egyház
Mi áll a zavargások hátterében?
HÁTTÉR
Abortusztilalom Dél-Dakotában
Fórum
Jótékonysági koncert a daganatos betegekért
Múltidéző
Pista
Az Olvasó írja
Hív a haza
KÖNYVESPOLC
A református egyház 1956-ban
Fórum
Kapu a világ felé
Ötszáz éves a Vatikáni Múzeum
Fórum
Az új bíborosok rövid életrajzai
A Római Kúria vezetői közül:
A Faustinum jubileuma
A szex nem sport
A pécsi éneklő ifjúság vezére
Száz éve született Agócsy László
Fórum
Egyház, kábítószer, drogfüggőség (4.)
Miért segítsünk?
Brown atya botránya (3.)
Géppisztollyal a gyóntatófülkébe
Ifjúság
Szólj hozzá!
Sors és erkölcs - szobrokban elbeszélve
Melocco Miklós főiskolásoknak beszélt életéről
Városmisszió (1.)
Barnaképű a Celesztinben
Mit kérünk az imában?
REJTVÉNY
Csigavonal
Kultúra
8 gulden és 56 krajcár
Hangok Mozartról
Az "igazság bajnokai" Miskolcon
Nemzetközi operafesztivál: Bartók+Verismo
Sophie Scholl - Aki szembeszállt Hitlerrel
NÉZŐTÉR
Egy papi kalandfilm - a valóság közelében
DVD
Gondolatok egy fotóról
Paletta
Fórum
A hit pajzsa
Díjátadás a kommunizmus áldozatainak emléknapján
"Örökké kellett volna élnie..."
Szent Kázmér és a mosolygó Szűzanya
Pilisszentlászló
SZENT HELYEK - CSODATEVŐ FORRÁSOK VII.
Asszonyház a nők védelmében
Mozaik
A püspök főapát köszöntése
Cigléd csendes
ÁLMODIK A MÚLT
Az angyali festő
Hitelesen
Egy süvöltő halálára

 

Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

Márciusi témánk: Hogyan szeret az Isten?

Hívő családban nőttem fel, de hetedikes koromtól fogva már nem jártam hittanra, csak vasárnapi szentmisékre. Úgy gondoltam, hogy én képtelen vagyok a keresztény életre, mivel nem vagyok elég jó.

Háromgyerekes anyaként, harmincéves koromban egy lelkigyakorlaton ért az a kegyelem, hogy felfedezhettem, nem jónak kell lennem, hanem élhetek Jézussal, és ővele semmi sem lehetetlen.

Amikor negyedik gyermekünk megszületett, mélyen átéreztem, hogy Isten kezében van az életünk, és ott, a szülőágyon őrá bíztam kicsi fiamat. Félelmetes felismerés volt számomra, hogy ennek a kis emberkének én semmit sem ígérhetek. Se egészséget, se boldogságot, se azt, hogy mindig mellette leszünk, hiszen bármikor meghalhatok, se nyugodt lakóhelyet, hiszen ki tudja, mi vár ránk.

Kisfiam a Benedek nevet kapta, és én azt gondoltam, hogy pap lesz, mivel én teljesen Istennek ajándékoztam őt. Irtó eleven, vidám kisfiú volt, a család közepe.

Öt és fél éves korában egy focikapu ráesett a fejére, és ott a pályán, édesapja karjában átment a mennyországba.

Hála van bennem, amiért akkor már Isten csodájából ismerhettem azt, hogy ő valóban végtelenül szeret engem. Számomra nem létezik olyan, hogy bele kell nyugodni Isten akaratába, hiszen akkor én már nem lennék hívő, mivel belenyugodni drága Bubukám halálába még összeszorított fogakkal és vasakarattal sem lennék képes.

Csak akkor van értelme, ha minden szeretet. Semmi sincs Isten szeretetén kívül, hiszen Jézus mindent magára vett a kereszten. S ha nekem jut ebből a szenvedésből, akkor boldog vagyok, mert egy morzsányit osztozhatok az ő szenvedésében az emberiség javára. Van ennél csodálatosabb dolog a világon?

Szalma Botondné

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu