Múltidéző

Pista

Óvatosságból, konspirációs megfontolásból ez volt a fedőneve - egyben keresztneve - Zimándi Pius premontrei szerzetes tanárnak, aki a budafoki premontreieknél igazgató is volt, s elképesztő hatást gyakorolt tanítványaira. Egy-két éve beszélgettünk róla, akkor sejtettem meg, milyen rendkívüli tanár lehetett. Igaz, tanáréveimben én is rendszeresen használtam Toldi tanítása az általános iskolában című remek útmutatóját, melynek egyes részleteit épp Budafokon kísérletezte ki, s személyesen is meggyőződhetett arról, mennyire beleivódott ma már ősz hajú növendékeibe Arany János remeke.

Egy nappal a szerzetesek internálása előtt apám ment érte Budafokra. "Nálunk fogsz lakni!" - mondta szigorúan. Régi barátok voltak, kapcsolatuk még Gödöllőn kezdődött. Könnyezett, öszszepakolta a legszükségesebbeket, különös gonddal Péterfy Jenő relikviáit, és beköltözött a kisszobába - jövetele után így neveztük a cselédszobát. Hatalmas íróasztalát az ablakon keresztül kellett beemelni. Az asztal, anyám elszörnyedésére, raktárként is működött. Egyik felén készülő Péterfy-könyvének növekvő kézirat- és jegyzethalma és egy állandóan munkában lévő írógép. A másikon cédulák, különféle példamondatok a készülő nagyszótár számára. A Nyelvtudományi Intézetben dolgozott, ez volt a kenyérkeresete. Kis kenyér, de kenyér. A legfelső fiókban naplójegyzetei. Gyorsírással jegyezte föl az eseményeket, s géppel írta át a legfontosabbakat. A korszak egyik pótolhatatlan dokumentuma ‘56-os naplója, amelyet Dömölky János rendező használt egy televíziós filmjében, majd abban a hitben, hogy nála jobb helyen lesz, el is tulajdonította az én példányomat.

Egy fiókban üvegek. Félig telt pálinkásüvegek, "hazai termés". A pálinka illata olykor fokhagymával párosult: "hazai" kolbász és abált szalonna. Bicskájára szúrta a falatokat, mindig kaptam "katonákat".

Szüleim Pistának nevezték, s nagyon büszkék voltak, hogy még a házban lakó ezredest is megtévesztették. Balga elképzelés volt, mindenki tudta, hogy pap, de mert szerették és mindenkivel kedves volt, ez a tény homályban maradt. Én Sirének szólítottam. A walesi bárdokról magyarázott, s közben teljesen belezavarodott a versben szereplő angol szó, a "sire" kiejtésébe és magyarázatába. Innen ragadt rá ez a kissé tiszteletlen elnevezés, mely a családban általánosan használatos lett.

Minden hétköznap együtt indultunk, ő írógépével és aktatáskájával az intézetbe, én a piarista gimnáziumba. A Margit híd pesti megállójában szállt le a 4-es villamosról, misézni ment a Pozsonyi úti kápolnába. Ha jól emlékszem, Szigeti Remignek hívták a templomigazgatót, aki készségesen megadta számára a lehetőséget, melynek szerény anyagi vonzatai is voltak. Segítette a Bécsben élő, számtalan magyarországi beteget gyógyszerrel támogató Paulay Imre is.

Életét Péterfyre tette föl. Minden létező és még élő barátját, leszármazottját, ismerősét felkereste, kifaggatta. Amikor egyik magántanítványa elveszítette a kiváló eszszéíró sétabotját, hetekre gyászba borult. Nőtt-nőtt a készülő monográfia, amelynek egy kis részlete meg is jelent Péterfy Jenő és barátai címmel. A Nyelvtudományi Intézetben javasolták, célozza meg monográfiájával a kandidátusi fokozatot. Be is adta, kijelölték a bizottságot, és teltek-múltak a várakozás hónapjai, mígnem kijelölték a nyilvános védés időpontját.

Akkor már nem nálunk lakott, hanem egyik rendtársával egyetemben egy Pozsonyi úti öröklakásban, amelynek megvásárlásában rendje segítette, azzal a meggondolással, hogy a lakás a premontreiek tulajdonát képezi egyszer s mindenkorra. Nem így történt, de ez egy másik történet. Tény, hogy Sire halála után néhány kivételével elenyésztek a naplói, egy kéziratos Mécs László-monográfiája és felbecsülhetetlen értékű jegyzetei.

Nem szeretném név szerint felsorolni, kik alkották az Akadémia által delegált bizottságot, amelynek döntenie kellett kandidatúrája ügyében, tény, hogy forrásértékű Péterfy-dolgozatát nem találták méltónak a fokozat elnyerésére. A Tudományos Minősítő Bizottság egyik gyalázata volt ez - a sok közül. A címet ugyanis olyanok is birtokolták, akik soha semmit nem tettek a tudományért. Őt diszkvalifikálták. Vajon miért?...

Barátai addig-addig működtek, mígnem értesítést kapott, hogy ügyét felülvizsgálják. Örült? Nem tudom. Egy héttel az értesítés kézhezvétele után megállt a szíve.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu