Egyház, kábítószer, drogfüggőség (4.)

Miért segítsünk?

Ki nekem a kábítószeres? Miért segítsek? Hogyan segítsek? - Sokan már az első kérdésnél elakadnak. Ennek számos oka lehet: érdektelenség, előítéletek, elhatárolódás, félelmek, illetve a közvetett vagy közvetlen érintettség bármely szenvedélybetegséggel kapcsolatban. Lehet, hogy a válasz csak évek alatt születik meg, de az is elképzelhető, hogy folyamatosan változik.

Akik az első kérdés után a második megválaszolásán is gondolkodnak - ők a potenciális segítők. Lehet, hogy csak "emberbarátok", de bontakozó hivatástudatuk vagy egy mélyreható élmény is késztetheti őket.

A harmadik kérdés az aktív segítőké. Gyarapodó válaszaik mélyülő önismeretet, folyamatosan fejlődő szakmaiságot, útkeresést tükröznek.

A kábítószerek használatát, a függőséget nem lehet egyetlen vagy néhány okra visszavezetni. Ez a segítéshez szükséges tudás egyik alaptétele. Az előítéletes, leegyszerűsítő megközelítés mindig megkísérli a kiváltó ok(ok) feltárását, de ez csak stigmatizációhoz, a probléma eltolásához vezet, és nem visz közelebb a segítés világához.

A droghasználat és a függőség kialakulásának hátterében több ok, egész okbokrok együttes jelenlétét feltételezzük. Az egyes tényezők erősebbek vagy gyengébb hatásúak.

A genetikai, biológiai okok mellett a személyiségjegyek, valamint a pszichoszociális és környezeti jellemzők is nagyon fontosak. A kulturális hatások is befolyásolják, alakítják a személyes életutakat. Jelentős különbségek vannak az egyes földrészek, kultúrák kábítószerekhez és használatukhoz való viszonyában is, és mindez az idő múlásával módosulhat is.

Az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című pasztorális kézikönyv szintén több oldalról világítja meg az okok keresésének bonyolultságát. A Katolikus Egyház Katekizmusát idézve leszögezi, hogy "...eltekintve a szigorúan gyógyászati indikációtól, a kábítószer-fogyasztás súlyos bűn. Természetesen minden esetben meg kell vizsgálni az egyén személyes felelősségének mértékét, hogy a bűn esetleges súlyosságáról beszélni lehessen" (45).

Mielőtt a moralizálás kényelmes pózában pálcát törnénk a drogosok és segítőik fölött, következzenek a krisztusi irgalom szavai, a körültekintő, tapintatos szeretet megállapításai.

II. János Pál pápa egyik beszédében kijelentette: "...mi mégis arról akarunk tanúskodni, hogy van okunk reménykedni, és a reménység okai erősebbek, mint a reményvesztettségé: contra spem in spem (a remény ellenében is reménykedni). Ma sem hiányoznak az evangéliumi történet irgalmas szamaritánusai, akik személyes áldozatukkal, sőt olykor önmaguk veszélyeztetése árán is képesek arra, hogy a nehéz helyzetben élők ťfelebarátaivá váljanakŤ" (42).

"A Krisztus követésére elszánt ember kötelessége, hogy elvigye az örömhírt a szegényeknek (Lk 4,18-19), minden szegénynek, megkülönböztetés nélkül. A kábítószerfüggő ember a szeretet szegénye, mert nem tudja tisztelni önmagát és az életet. Rossz képet alakított ki magáról és a társadalomról. Pedig ťaz ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete, ha szeretetet nem kap, szeretetet nem talál, nem vehet benne részt, és nem sajátíthatja el a szeretetetŤ " (320).

Az okok részletesebb, viszsza-visszatérő felsorolása a kötetben csak ebből az alapállásból érthető. Nem öncélú társadalomkritika, hanem a nyílt és rejtett összefüggésekre irányítja figyelmünket, amelyek nagyon fontos pasztorális területeket is érintenek.

"A Család Pápai Tanácsa kifejti, hogy a kábítószer-fogyasztás alapvető oka az erkölcsi értékek és a belső harmónia hiánya. Ennek gyökerében a nevelés hiányossága áll, az a tény, hogy a társadalom és a család nem tudta közvetíteni az értékeket. Az értékek elsajátítása nélkül a kábítószerfüggő ember a ťszeretethiány betegségébenŤ szenved. Nemcsak a kábítószerről van szó, hanem a fogyasztást okozó emberi, pszichológiai és létkérdésekről. A társadalom nem mindig akar tudomást venni ezekről a kérdésekről, és elfelejti, hogy a kábítószer-függőség oka nem az anyag, hanem az ember, aki szükségét érzi az anyag fogyasztásának. (...) A kábítószer iránti vágy a társadalom rossz közérzetét jelzi. (...) A jelenség mögött az ember segélykérése áll, az emberé, aki életével egyedül marad, s nemcsak az elismerésre, a megbecsülésre, de szeretetre is vágyik. (...) A probléma nem maga a kábítószer. A probléma az emberi lélek betegsége, amely a kábítószer-fogyasztáshoz vezet. Ahogy II. János Pál pápa mondja: ťFel kell ismerni a kapcsolatot a kábítószerrel való visszaélés okozta halálos kórkép és a lélek betegsége között, amely arra ösztönzi az embert, hogy hamis kielégülést keresve elmeneküljön önmaga és a valóság elől, és végül elveszítse létezése értelmétŤ" (41).

Az egyén számára pszichoszociális fejlődése során először a család, majd a társadalom közvetíti az értékeket. A család - hiánya, sérülése vagy devianciája miatt - veszélyeztető tényező is lehet.

Néhány jellegzetes, úgynevezett "családi kockázati tényező":

- A szülők rendszeresen használnak pszichoaktív anyagokat (a kábítószeren kívül a legális drogok - például alkohol - és az indokolatlan öngyógyszerezés is ide tartoznak), illetve a fogyasztással kapcsolatban megengedő attitűdöt tanúsítanak.

- Egyszeri vagy több alkalommal is bekövetkező válás, egyszülős családmodell.

- Érzelmi hiány, érzelmi szegénység a családi kommunikációban, kapcsolatokban.

- Családi erőszak, fizikai és szexuális bántalmazás.

- Gyermekkori traumák, feldolgozatlan gyász, befejezetlen gyászmunka.

A család után a kortársak hatása is nagyon fontos az érzelmi fejlődésben, a társas kapcsolatokban. A társak viselkedése modellként szolgálhat, kockázati tényezőt is jelenthet az anyagok használatának tekintetében. A legfontosabb tényezők ezzel kapcsolatban:

- Meghatározó lehet a kortárs csoport pszichoaktívanyag-használata, megengedő attitűdje.

- A kortársak identitása ("anyagos vagyok", "kábítószeres vagyok").

- A környezet negatív megbélyegzésének, leértékelésének kerülése a kortársak segítségével (például "minden középiskolás kábítószerezik").

- Csoportnyomás, devianciák.

A hazai kutatások is bizonyítják, hogy az úgynevezett "kapudrogelmélet" - miszerint aki marihuánával kezdi, eljut a szenvedélykeltő szerek arzenáljának, végül pedig a heroinnak a használatáig, nem tudományos, hanem hatóságilag kreált - leegyszerűsítő megállapítás. A fiatalok ugyanis - családi és kortársi minták ösztönzésére - először a cigarettával, majd az alkohollal kerülnek közeli kapcsolatba. Az alkoholt (bor, sör, majd később égetett szeszes italok) követheti a marihuána, esetleg az amfetaminok használata. Az egyes stádiumok nem törvényszerűen követik egymást, megszakadhatnak, illetve a kipróbálásig, esetleg az alkalmi használatig vezetnek. A függőség, valamint egyéb, keményebb illegitim drogok használata csak a kipróbálók töredékére jellemző.

Mit kezdjünk e nehezen elfogadható, de feladatot adó tényekkel?

"Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kábítószer kis mennyiségben is módosítja az értelem, a szabadság és az akarat használatát. A megelőzésre és a kábítószerfüggők kezelésére irányuló lelkipásztori tevékenységnek ezekre az elemekre kell épülnie" (235).

Az okok keresésekor fontos szót ejtenünk az örömről is. Az örömelv, az öröm megtapasztalásának vágya életünk nagyon mély belső mozgatója. Viszont a szerhasználat, majd a függőség zsákutcát jelent az örömök keresésében. A már többször idézett vatikáni kézikönyv oldalakon keresztül az öröm pszichológiai és teológiai fejtegetésével is foglalkozik, hiszen pasztorális szempontból is fontos fogalomról van szó.

"Az örömet gyakran csak testi és pszichológiai vonatkozás tekintetében, az érzelmi élet kellemes érzésekből nyert jogos megelégedettségeként értelmezik, pedig az emberben jelen van az erkölcsi érzék is, amely az élet alapvető értékeivel összhangban akar élni. Az öröm tehát nem pusztán egy érzés, amelyet érdemes kipróbálni, átélni. Az öröm önmagáért való keresése általában elégedetlenséget és kiüresedést von maga után, mert az ember önmagába fordul. Az igazi öröm érzése önátadásunk gyümölcse - ingyenes ajándék" (283).

Mindezen ismeretek birtokában tegyük föl újra a kezdő kérdéseket: Ki nekem a kábítószeres? Miért segítsek? Hogyan segítsek?

(A zárójelben olvasható számok az Egyház, kábítószer, drogfüggőség című könyv számozott szakaszait jelölik.)

(Folytatjuk.)

Kály-Kullai Károly

mentálhigiénés szakember

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu