Minden nap az Ige fényében

Megtiszteltetésnek vettem az Új Ember felkérését, hogy egy kilencven százalékban római katolikus kis szigetközi község, Darnózseli református - hitemet mindig is valló és gyakorló - polgármestereként megoszthatom az olvasókkal, katolikus testvéreimmel gondolataimat.

Azonosulva az előző hetekben olvasható kommentárokkal, nekünk, választott keresztyén politikusoknak, településvezetőknek egyszerre kell keresztyénnek maradnunk, és ugyanakkor törődnünk településünk valamennyi rétegének érdekével is, minden részrehajlás, megkülönböztetés nélkül.

Ha mi, keresztyének - s ez súlyozottan érvényes a különböző posztokat betöltőkre - a saját lelkiismeretünkkel összhangban politizálva élünk és dolgozunk, tudomásul kell vennünk, hogy létünk nem szakadhat két párhuzamos életre, a "lelki életre" és a "világi életre". Lelki életünket vissza kell tükröznie világi életünknek, munkánknak, családi életünknek, politikai cselekvésünknek. Nem lehet sem kettős játékot űzni, sem visszahúzódva másokra bízni a döntéseket, mert akkor önmagunk ámításával csak az elszáradt, termést nem hozó szőlővessző vagyunk. II. János Pál pápa a Christifideles laici (1989) kezdetű apostoli levelében ezt megerősíti, s felhívja a Krisztus-hívők - s úgy érzem, ebben nincs felekezeti különbség - figyelmét, hogy "minden tevékenység, minden helyzet, minden konkrét elkötelezettség, mint például a szakértelem és szolidaritás a munkában, a szeretet és odaadás a családban és a gyermekek nevelésében, a társadalmi és politikai szolgálat, az igazság bemutatása a kultúra területén gondviselésszerű alkalom a hit, remény és szeretet állandó gyakorlására."

"Hogyan tovább?" - kérdezné az "egyszerű" ember. A válasz kézenfekvő. Minden nap az Ige fényében kezdődik és zárul. Jézus Krisztus tanítása az egyetlen útmutatás számunkra a képmutatás nélküli életre, a példaként való élésre, a termő szőlővesszővé való válásra. Hogy ne keressük a pillanatnyilag esetleg jónak tűnő egyéb megoldásokat, amelyekről lelkünk mélyén talán tudjuk is, csak nem merjük bevallani, hogy hamis az arany! De a pillanatnyi érdek, a haszonlesés, az "önmegvalósítás" gyakran erősebbnek bizonyul. Nem, ezt nem tehetjük! Mert akkor nem vagyunk Jézus Krisztus tanítványai. Hogyan is folytatódik Jézus tanítása? "Ha bennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz nektek. Abba dicsőítitek meg az én Atyámat, hogy ti sok gyümölcsöt teremtek és az én tanítványaim lesztek." (Jn 15,7-8)

Ez mindannyiunk egyetlen útja, ami nem a keresztünk: hiszen mindannyian hisszük és valljuk az Úr Jézus Krisztust, aki valamennyiünk számára az " ... út, az élet és a feltámadás." (Jn 14,6)

Fazekas Zoltán

Darnózseli község polgármestere

(Győr-Moson-Sopron megye)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu