Katolikusok részvétele és magatartása a politikában

A Hittani Kongregáció dokumentuma (6. rész)

Az egyházi tanítóhivatal ezen megnyilatkozásával nem akar politikai hatalmat gyakorolni, és nem akarja a katolikusoknak az ehhez kapcsolódó kérdésekről alkotott szabad véleménynyilvánítását sem korlátozni. Ez azonban - sajátos feladatának megfelelően - feltételezi a hívők lelkiismeretének nevelését és megvilágosítását, mégpedig legelőször azokét, akik részt vesznek a politikai életben annak érdekében, hogy cselekedetük mindig a személy és a jólét átfogó előmozdítását szolgálja. Az egyház szociális tanítása nem avatkozik bele az egyes országok kormányzásába, de a hívő világiak számára bizonyosan tartalmaz erkölcsi kötelezettséget azon koherens élet iránt, amely a lelkiismeretükben lakozik, és amely egy és oszthatatlan.

A Krisztus-hívők léte nem szakadhat két párhuzamos életre: egyrészt a ťlelki életreŤ a maga értékeivel és követelményeivel, másrészt a ťvilági életreŤ, vagyis a család, a munka, a társadalmi kapcsolatok, a politikai cselekvés, a kultúra területére. A szőlőtőbe, Krisztusba oltott szőlővessző a maga gyümölcsét léte és tevékenysége minden területén meghozza. Isten terve szerint ugyanis a világi élet minden része ťtörténelmi helyŤ, ahol Jézus Krisztus szeretete nyilvánul és valósul meg az Atya dicsőségére és a testvérek szolgálatára. Minden tevékenység, minden helyzet, minden konkrét elkötelezettség, mint például a szakértelem és szolidaritás a munkában, a szeretet és az odaadás a családban és a gyermekek nevelésében, a társadalmi és politikai szolgálat, az igazság bemutatása a kultúra területén gondviselésszerű alkalom a hit, a remény és a szeretet állandó gyakorlására.

Ha a keresztények a saját lelkiismeretükkel összhangban politizálva élnek és dolgoznak, nincsenek kiszolgáltatva olyan nézeteknek, amelyek politikai ténykedésük számára idegenek, és amelyek nem szorgalmaznak semmiféle vallásosságot. Megfelelő módon járuljanak inkább hozzá ahhoz, hogy olyan szociális rend jöjjön létre a politikában, amely igazságosabb, és jobban megfelel az emberi méltóságnak.

A demokratikus társadalmakban minden javaslatot szabadon megvitatnak és megvizsgálnak. Aki a személyes lelkiismeret iránti tisztelet nevében a keresztények erkölcsi kötelezettségében egy olyan jelet szeretne látni, amely saját lelkiismeretével is megegyezik - de amelyet politikailag kizár és a jogosultságát kétségbe vonja azért, hogy a politikában a jóléttel kapcsolatos saját meggyőződésének megfelelően cselekedjen, az nem elfogadható laicizmusba esik. Ez a beállítottság nemcsak a keresztény vallás minden politikai és kulturális jelentőségét tagadja, hanem a természetes erkölcs lehetőségét is. Így megnyílna az út az erkölcsi anarchia felé, amely semmilyen formában nem lehet egyenlő a legitim pluralizmussal. E magatartásnak köztudott következménye lenne az erősebb uralma a gyenge fölött. A kereszténység ilyen haszonelvűsítése nem segítené elő egy társadalom jövőbeli tervét és egyetértését a népek között, hanem maga is veszélyeztetné a civilizáció szellemi és kulturális alapjait.

(Folytatjuk.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu