Programok - vallomások

Elkezdődött a Mozart-év Ausztriában

A halhatatlan zseni születésének 250. évfordulója évében sok mindenről van szó Ausztriában, csak éppen giccses-nosztalgikus jubileumi ünnepségekről nem. "Mozart segítségével, a zeneköltő szellemében, akitől az új keresése és felfedezése soha nem volt idegen, jelenünkről és jövőnkről szeretnénk a különböző kulturális kezdeményezések által elgondolkodni!"- mondja Peter Marboe, a bécsi Mozart-év intendánsa.

A Mozart-év eseményei nam akarnak konkurálni Bécs, a zene városának amúgy is magas szintű zenei rendezvényeivel, elsősorban olyan Mozart-műveket adnak elő, amelyek nincsenek repertoáron, vagy eddig nem kerültek a figyelem középpontjába. Mozart egyházi zenéi a gazdag életmű mintegy tíz százalékát teszik ki. A város húsz templomában ezeket szólaltatják meg az év folyamán. A film- és színházi produkciókat is számítva összesen ötvenkét projekt társul a "szokásos" koncert- és operai produkciókhoz. A Mozart-jubileum szervezői gondoltak azokra is, akiknek a pénztárcája nem engedi meg a drága belépőjegyek megvételét. Mozart spontán címmel a nyári időszakban utcákon-tereken, a Mozart Oase keretében pedig múzeumi előcsarnokokban, az Uniqua Biztosító tornyában és más szokatlan koncerthelyszíneken tartanak majd előadásokat. A mintegy háromszáz hangversenyen jó nevű zenekarok, elismert művészek lépnek fel. A Yehudi Menuhin Live Music Now egyesület betegek részére kórházi koncerteket szervez.

A drámai színházi bemutatók kortárs szerzői között olyan neveket találunk, mint Pavel Kohout vagy Gert Friedrich Jonke. A művekből kiderül többek között az, mi köze volt Picassónak, Sigmund Freudnak és John Lennonnak Mozarthoz, vagy hogyan élt Mozart élete utolsó tíz évében Bécsben...

A Staatsoper, a Kammeroper és a Volksoper mellett a Theater an der Wien Bécs negyedik állandó operaházaként mutatja be az Idomeneót és a Bastien és Bastienne-t, a Burgtheaterben pedig a Szöktetés a szerájból II. József által rendelt 1782-es feldolgozását tűzik műsorra.

Peter Sellars angolrendező New Crowned Hope címmel hatalmas költségvetéssel a Varázsfuvolát, a Titusz kegyelmét és a Requiemet központba állítva, egyetlen Mozart-hangjegy nélkül hoz létre egy filmet, színházat, zenét, táncot, fotóművészetet felvonultató, a performance eszközeivel is élő nemzetközi produkciót.

A zeneszerző születésnapján, január 27-én újra megnyitják Mozart Domgasse-beli bécsi lakását. Az épület a jubileumi évre a reprezentatív külsőn túl gazdag kiállítási anyagot is kapott. A házban Mozart-kávéházat, a pincében pedig egy koncertek és tudományos ülések rendezésére is alkalmas termet alakítottak ki.

Az amerikai Neil Shicoff az Idomeneo címszerepét énekli a Theater an der Wienben. A világhírű tenor 1976-ban, huszonhat évesen a Don Giovanni Don Ottaviójaként debütált a Metropolitanben. A rendkívüli érzékenységgel, karakterszínészi tehetséggel megáldott Shicoff erről így vall:

- Akkoriban nem találtam meg a Mozart zsenijéhez vezető igaz utat. Tapasztalatlan voltam és energikus. Erőteljes stílusomból hiányoztak a finom pianók, a rugalmasság, a hajlékony átkötések. Emocionális énekes vagyok, túl harsogóra vettem Mozartot. Azt hittem, zenéje egyszerű, pedig nagyon is bonyolult és árnyalt. Szenvedélyes, mélységes, néha sötét tónusú. Veszélyes és naivan vidám egyszerre. Ahogy ezt azóta megtanultam, fegyelmezett művészt követel. Mozart zenéjében nem lehet elbújni, nem leplezheted magad, nyílt konfrontációnak, leplezetlen őszinteségnek vagy kitéve.

A főként francia és olasz repertoárt éneklő Shicoff életében Peter Grimes alakításajelentette az áttörést, melyet a krétai király, Idomeneo figurájával hasonlít össze:

- Hatalmas pszichológiai dráma ez. A hang mellett Willy Decker precíz rendezésében szükség van a játékra is. Nagy kihívás számomra az Idomeneo, szinte rizikó, de engem éltet a veszély. Remélem, igazi shicoffi Mozart-figurát nyújthatok. Szerepem három kemény karakter egymásra találása: a címszereplő drámája, aki megmeneküléséért cserébe fia feláldozását ígérte az isteneknek; Mozart drámája szeretett édesanyja elvesztése és atyjától való elválása miatt, továbbá saját izzó szenvedélyességem, türelmetlenségem az, mely fogvacogásom csöppet sem mérsékli.

- Tisztelettel és szerénységgel hajtok fejet Mozart zsenije előtt! - mondja Shicoff, aki elárulta, ha egy lakatlan szigetre kellene mennie, ma már Mozart zongorakoncertjeit vinné magával. Minél jobban beássa magát e géniusz műveibe, annál inkább látja emberségét, törékenységét és sebezhetőségét.

Az újszerű hangzás és zenei interpretáció megteremtéséről nevezetes meghökkentő művészegyéniség, Nikolaus Harnoncourt, korunk egyik legnagyobb Mozart-karmestere oroszlánrészt vállalt Salzburgban a Mozart-születésnaphoz kapcsolódó huszonkét operaestből álló programsorozat megvalósításában. Őt kérték fel a január 20. és február 5. között zajló Mozart-hetek születésnapi köszöntőjének megfogalmazására is. Harnoncourt december 5-én, Mozart halálának 215. évfordulója alkalmából saját zenekarával, a Concentus Musicusszal tiszteleg a Requiem előadásával a szerző előtt. Tavasszal a Theater an der Wienben vezényli a tizenhat éves Mozart-opera seriáját, a Lucio Sillát, a nyári Salzburgi Ünnepi Játékokat pedig a Figaróval nyitja meg, és több Mozart-szimfónia szerepel programjában. Már 2005-ben bemutatta a Zaidét, vezényelte Mozart teljes egyházi zenei repertoárját; 2006 februárjában pedig Zürichben dirigálja Az álruhás kertészlányt. Általa az operák operájának titulált Idomeneót 2007-ben a saját rendezésében szeretné előadni.

- Miközben Mozartot vagy Schubertet kritizáljuk, e művészek bokájáig sem érünk fel! Megítélésünk néha nevetséges, kicsinyes kritikánk csak ránk nézve szégyen! Nikolaus Harnoncourt ilyen és hasonlóan kemény szavakkal illeti azokat, akik e halhatatlan zeneszerzők korai-késői műveit csipkedik, marcangolják. - Törpe léptékünkkel mért kritikánk valójában saját megmérettetésünk, mely bumerángként hull vissza fejünkre. Mi vagyunk a rosszak, nem a halhatatlanok kifogásolt művei! - mondja. - Egyik koncertemen együtt játszottuk Mozarttól a Requiemet, utolsó egyházi művét és a tizenegy éves zeneköltő Grabmusik (Temetési zene) című szerzeményét. Mindenki érezte, hogy a két műből ugyanaz az érett zseni szól hozzánk. Persze, hogy volt Mozart életében is bizonyos érési folyamat, nem komponálhatott úgy 1765-ben mint 1785-ben, zeneszerzői tehetsége és készsége azonban kezdettől fogva a tökély kiegyensúlyozott szintjén mozgott.

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu