Az Olvasó írja

Uram, jó nekünk itt lenni...

Felgyorsult ritmusban élünk. A hívők kicsiny nyájának is csak egészen kis része érzi szükségességét, hogy elidőzzék nála...

Az Eucharisztia Éve sok pozitív változást hozott. Előkerültek az úrnapi körmenetre elzárt monstranciák, megnyílt nappal is több templomunk kapuja. S ami a legörvendetesebb, megvalósultak a szent órák, a közös és csendes szentségimádási napok.

Szentatyánk, XVI. Benedek pápa is gyakorta elidőz a szentségi Jézus jelenlétében, aki minden kegyelem forrása. S mi vajon - papok és hívek - érezzük-e szükségességét, hogy elidőzzünk nála?

Egyszer, több évvel ezelőtt valaki említette, hogy egy rózsadombi templomban minden csütörtök éjjel csendes szentségimádás van. Amikor egy éjjel először léptem be a végtelen csendbe burkolódzott templomba, olyan volt, mintha a mennyország kapujában állnék... Úgy éreztem, az oltárra kihelyezett monstranciában valóban és személyesen ott van Jézus, hív és vár. Engem. Engem is.

Ettől kezdve éreztem szükségességét, hogy minél többször felkeressem őt - akár téli éjszakán is, és elidőzzek nála.

Utólag sejthetjük meg, milyen nagy kegyelmeket kaptunk az Úrral együtt töltött alkalmakkor. Valahol a lélek mélyén történik valami átrendeződés, és a dolgok fontossági sorrendje megváltozik. A formaságból magunkhoz vett Úr személyessé lép elő.

Az ilyen személyes találkozások után egészen más lesz számunkra a szentmise is, amelyben már nem paszszív "vendég"-ként, hanem együttérző igaz "barát"-ként fogunk részt venni.

Az idei esztendőre meghirdetett engesztelő imaév is úgy tehető teljessé, úgy áradhat ki a legtöbb és legnagyobb kegyelem hazánkra, a magyar népre, ha a közös rózsafüzér-imádságokat, litániákat, imaórákat a kihelyezett Oltáriszentség előtt fogjuk mondani, így a szentségi Jézus a teljességgel telíti engesztelésünket. Ha az Eucharisztia Évében gyakorlattá vált szentségimádások megmaradnak és tovább bővülnek, főleg az esti-éjjeli órákban. Akkor remélhetjük majd a sok engesztelő ima eredményeként, hogy hazánk valóban megújul lélekben - és egyre több pap és hívő fogja úgy érezni: "Uram, jó nekünk itt lenni!..."

2004 októbere óta a belvárosi Szent Anna- (szervita) templomban minden csütörtökön 9 órától 17 óráig csendes szentségimádást tartunk, mely litániával és szentmisével zárul.

Örvendetes tény, hogy a szentségimádást a főváros távoli kerületeiből is rendszeresen felkeresik a hívek. A nap csendes időszakaiban, déltájban, kora délután az egyetemista korúak és férfiak is egyre többen betérnek a templomba. De a Belváros többi templomában is - naponta más-más helyen - lehetőség van pár óra csendes szentségimádásra.

H. L., Budapest

Államférfiak helyett üzletemberek

Surján László Kufárok közt egy európai című írásának (Új Ember 2006. január 8.) minden gondolata örömmel töltött el.

Nem meglepőek számomra az olyan észlelések, mint: "sokan érzik, az unió rosszfelé halad", valamint az, hogy "Ausztria ismeri a térség gondjait...", előbb-utóbb az egész volt osztrák-magyar birodalom - egy nagyobb egységben ugyan - összetartozik. Európának nem félrecsúszott ideológiákon alapuló hatalmak mintáját kell felvennie, hanem a saját évezredes kultúráját kell őriznie és továbbfejlesztenie, a tudomány által felismert törvényszerűségekhez igazítania. Ma az integráció korát éljük, ezt kell a magunk életérdekeinek megfelelően követni, nem mások kárára és hátrányára. Ehhez minden európai nemzetnek megvan a maga életét megtartó - nem hódító - kultúrája.

"Az igazi baj az unióban" ugyanaz, mint nálunk, "hogy nem államférfiak vezetik, hanem kereskedők, üzletemberek, kufárok", a vezetetlenség!

Az integráció, amely napjaink társadalmi evolúciós fázisa, úgy tűnik, spontán hatékonyabban kialakulhat a lelkekből indíttatva, mint a személyi vagy hatalmi érdekekből vezérelve.

Galambos Imre, Pápa

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu