Szólj hozzá!

Ha a hónap témája felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy e-mailben (ujember@katolikus.hu) "Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Várunk témaajánlatokat is.

Januári témánk: Kedvenc könyvem, mondatom, idézetem

Az egyetlen igaz menedék Isten. Őnélküle a szent is hétszer botlik el napjában. Minden földi szeretet csak botlást és bánatot hoz; de minden földi botlás és bánat csak lépcsőfok őhozzá. Ne sírjon, akit az Úr meglátogatott: mert minden földi veszteség szabadulást jelent, s aki a földet elveszíti, megnyeri az Urat. És ne essen kétségbe, akit vétkei a földre sújtanak: mert tévelygésünket is az Úr engedi, hogy jobban érezzük gyöngeségünket, s jobban keressük őt!"

Babits Mihály egyik alkotásából, a Timár Virgil fia című regényéből ragadott meg e néhány sor, a poeta doctustól nem egy vers, hanem prózájának mély gondolata. A ciszterci szerzetes pap tanár e világi vesztesége volt szeretett tanítványának, "egy eszes és jámbor növendékének elvesztése". A fiú liberális, szabadkőműves apját választotta tanára helyett, akinek szellemi fia volt, aki teljes szeretettel érte élt. Amikor az édesanya meghalt, a fiút magához fogadta. A tanítvány hűtlen lett, az életében váratlanul felbukkanó, számára eddig ismeretlen apjával ment el. A klasszikus, örök értéket otthagyva távozott a világ kihívásai felé.

Ez a csalódás bármelyikünkkel megtörténhet. Hitünk adja a reményt, hogy szeretteinktől elhagyottan még közelebb kerüljünk Istenhez. Timár Virgil tanár úr olyan szeretettel ítéli meg a távozó fiút, amelyre csak egy igazán nagy pedagógus egyéniség képes, olyan nevelő, amilyen Babits Mihály lehetett a katedrán.

E sorok fényében éljük meg emberi kapcsolataink szakadását, s ami akkor nagyon fájt, ekképpen üdvösségünkre és javunkra válik.

Kulcsár Erzsébet

* * *

Számomra nagy segítség volt, amióta a Jóistenhez találtam, hogy megismerhettem egy "sárgakönyves" dalt, amely bibliai forrásból ered:

"Mert tudom, hogy semmi nem szakíthat el az én Uram szerelmétől. Sem élet, sem halál nem választ el, sem ma, sem holnap. Mert az angyalok visznek őhozzá, a pokol erői nem állítanak meg. Nem számít, ha hegytetőn állok meg vagy tenger partján... mert az Úr alkotta mindezt, és minden az övé."

Elég erre az énekre gondolnom, s minden meg van bocsátva a gyűlölködőknek. Akiket ki tudja miért, Isten minden keresztény útjába állít az élete folyamán többször, kevesebbszer, esetleg állandóan. Amikor például hallom a csúsztató, szájhabzó egyházgyalázásokat manapság, meg tudok nyugodni mégis, ha dúdolni kezdem a vigasztalás dalát - semmi nem szakíthat el bennünket Urunk szeretetétől. S ez olyan hatalmas, mérhetetlen csoda, hogy egészen beleszédül az ember.

-pa-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu