A Felvidék is csatlakozott a Nemzeti Imaévhez

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által január elsején meghirdetett imaévhez csatlakoztak a felvidéki magyarok is. Árpád-házi Szent Margit ünnepén, január 18-án a Csallóközben fekvő búcsújáró helyen, Bacsfa-Szentantalon a pozsony-nagyszombati segédpüspök, OroschJános mutatott be szentmisét. Százak érkeztek Szlovákia minden részéről, hogy az imaévet megnyitó ünnepélyes szentmisén részt vegyenek. Megjelent Csáky Pál miniszterelnök-helyettes is, aki, mint elmondta, fontosnak tartotta, hogy maga is részt vegyen a zarándoklaton, mely a szlovákiai magyarság lelki megújulását segítheti.

Bacsfa-Szentantal

A zarándokhelyen három évszázad óta áll ferences kolostor. Temploma mellett kálvária található, hatalmas parkjában szabadtéri misékhez felállított oltár áll. A környező falvak magyar ajkú lakosainak kedves búcsújáró helye ez, ahol - mint mondják - jó imádkozni és könnyű gyónni: az ember lelke Istenhez emelkedik. Igaz lehet ez, mert feljegyzések bizonyítják, hogy az itt élő ferencesek már a régi időkben is segítséget kértek egy-egy búcsú alkalmával, mert nem győzték gyóntatni az ideérkező híveket.

A kegykép története

A közelben, Doborgazon történt, hogy 1703-ban egy Liszkay Márton nevű fiatalember ökrös szekérrel indult a mezőre, de rosszul lépett fel a kocsira és a kerekek alá esett, a szekér átment rajta. Bár egy csontja sem törött el, súlyos belső sérüléseket szenvedett. Hosszú hónapokig feküdt ágyban, végtagjait nem tudta megmozdítani. Szűz Máriához fordult segítségért, s megfogadta, képet festet, ha felépül. Hamarosan visszanyerte egészségét. Nem feledkezett meg ígéretéről. Egy pozsonyi festővel készítette el a Mária-képet. A szentantali kolostor vezetője megengedte, hogy a festményt az oltár mögött helyezze el, ahol a szerzetesek zsolozsmájukat mondták.

1715. június 19-én, Jankovics Kelemen, az egyik ferences barát a közös napi elmélkedés előtt a templomba sietett, hogy egyedül imádkozzék. A festményre tekintve könnyezni látta azt. Nem akart hinni a szemének, de a hírre odaérkező többi testvér is meggyőződhetett arról, hogy a festmény könnyezik. Könny és vér folyt végig a képen. A hajnali misére érkező hívek is láthatták a csodát, néhányuk kendőjével itatta fel a vércseppeket. Június 20-án folytatódott a könnyezés. Pár nap telt el így, de közben értesítették a testvérek az egyházi hatóságokat is. Először a pozsonyi tartományfőnöknek szóltak, aki azonnal jelentette az esetet az esztergomi érseknek. A főpásztor bizottságot küldött a faluba, s a képet egy szobába záratta. Pár nappal később azonban a templomot bezáró laikus testvér arra lett figyelmes, hogy annak ellenére, hogy a helyiséget senki nem nyitotta ki, a kép a templom főoltárára került. Jelentette ezt az elöljárónak, de ő sem tudta, miként kerülhetett a kép a szobából a templomba. Az újabb csodás esemény hatására újabb bizottság érkezett: tanúkat hallgattak meg a csodás könnyezés körülményeiről. Köztük volt egy orvos is, aki eskü alatt vallotta, hogy a képen végigcsorduló folyadék vér. Kérték, és az esztergomi érsek engedélyezte, hogy a csodás képet nyilvános tisztelésre kitegyék. Azóta évről évre seregek zarándokolnak Szentantalba, hogy a kegykép előtt kérjenek a Boldogságos Szűztől bajaikban segítséget.

A Nemzeti Imaév megnyitása

Érthető hát, hogy e sok bajt ismerő, sok gondban segítő kegyképet rejtő, a hívek által nagyon szeretett templomba hirdette meg Orosch János pozsony-nagyszombati püspök a Nemzeti Imaév megnyitó istentiszteletét. Január 18-án, már jóval a szentmise kezdete előtt érkeztek gyalog és busszal a hívek a faluból és Szlovákia távolabbi részeiből. Félórával a szentmise kezdete előtt szentségimádást végeztek, melyet Naszvadi Sándor esperes, nagymagyari plébános vezetett.

A szentmisére közel negyven pap érkezett az ország minden tájáról, hogy együtt mutathassák be az áldozatot, együtt kezdjék meg az imaévet Orosch János püspökkel, érseki helynökkel. A szentmise kezdetén a püspököt Morovics István plébános és a helyi hívek köszöntötték.

Szentbeszédében a püspök az élet értelméről, korunk értékvesztett világáról beszélt. Egy pár esztendeje megtörtént esettel kezdte. Két tizenéves pozsonyi diáklány a Dunába ugrott. Túlélték az esetet, s rendőrségi kihallgatásuk során azzal érveltek, hogy nem látták életük értelmét. Orosch János püspök sorolta a hétköznapok problémáit. Kezdte a nemzetközi közvéleményt is foglalkoztató kérdéssel, vajon miért nem kerülhet be az Európai Unió alkotmányába a keresztény gyökerek elismerése, aztán folytatta az egészségügy problémájával. Megemlítette a családok válságát, az el nem fogadott gyerekek számának növekedését, a kommunizmust felváltó konzumizmus káros hatásait, a fiatalok öregekkel szembeni közömbösségét és az öregek fiatalok iránti értetlenségét, a hívek csökkenő létszámát és a hivatások hiányát, amely miatt Európa több országában szemináriumokat kell bezárni, templomokat kell/lehet eladni. A hívek jelentős része "kerekes keresztény" - mondta a főpásztor, vagyis csak keréken jár templomba: keresztelésekor és temetésekor. Problémaként említette, hogy sok lelkipásztor nem képes a kor e kihívásainak megfelelni. Ezek miatt a körülmények miatt hirdette meg az imaévet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, hogy országunkért és a magyarságért engeszteljenek a keresztények. Orosch János püspök Szent Margit példáját idézte fel a jelenlévőknek, és küldte üzenetként tovább a szlovákiai magyar anyanyelvű katolikusoknak. Margit alázatos volt, a szolgáló szeretet vezette hétköznapjait, és nem munkája helyett, hanem munkája mellett imádkozott. Margitnak az érte aggódó dajkájához intézett szavaival intette a püspök a jelenlévőket: addig kell cselekedni, amíg időnk engedi...

Orosch János e szavakkal fejezte be a Nemzeti Imaév felvidéki ünnepi miséjén beszédét: Ez az esztendő segítsen megismerni, mi Isten szándéka velünk. Halljuk meg Jézus szavát, tegyük őt életünk középpontjába. Forduljunk bátran a Szűzanyához, és kérjük segítségét. Törekedjünk, hogy az imaév ne formalitás, ne jelkép legyen csupán, hanem jobb keresztényekké válva Istennek tetsző életet élve minden magyar érezze a másikat testvérének, embertársának. Legyen Istennek tetsző nép a magyar.

Himnusz és imádság

A szentmise előtt a templom melletti folyosón sokan vártak sorukra a gyóntatófülkék előtt. Több pap a szentmisére se tudott bemenni, mert a gyónók sora nem akart csökkenni. Szentáldozáshoz is nagyon sokan járultak. Aztán együtt mondta el mindenki a püspöki konferencia által megfogalmazott könyörgést, felajánlást: "...Egyesítjük engesztelő imánkat az összes szentek, különösen a magyar szentek és boldogok, köztük az engesztelésben példaképeink: Árpád-házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb könyörgéseivel, akik hisszük, hogy állandóan közbenjárnak értünk nálad. De egyesítjük minden élő testvérünk imáival is, hogy a sok kis engesztelő láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez..."

A szentmise befejezésekor a főpapi áldás után a jelenlévők elénekelték a pápai és a magyar himnuszt. Mikor a papság kivonult a szentélyből, néhányan az áldoztatórács elé térdeltek, hogy imádkozzanak az oltár fölött lévő kegykép előtt. Aztán beljebb mentek, mert az ereklyeként tisztelt kendőt rejtő díszes ereklyetartót (mely az egykori könnyeket és vércseppeket őrzi) is előhozták, s ez előtt is néhány fohászt lehetett mondani. Kérve bűneink bocsánatát, esdve nemzetünk sorsának jobbrafordulását. Engesztelni elkövetett vétkeinkért.

Szöveg és kép: Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu