A februári életigéből

Mennyi mindent élt át Jézus azon a szombati napon Kafarnaumban! Tanított a zsinagógában, szavai mindenkit ámulatba ejtettek. Megszabadított egy tisztátalan lélektől megszállt embert; onnan Simon és András házába sietett, ahol meggyógyította Simon anyósát. Napnyugta után mindenféle beteget és ördögtől megszállottat vittek oda hozzá. Ő pedig meggyógyított sok betegségben szenvedőt, és számos ördögöt űzött ki.

Egy ilyen intenzív nap és éjszaka után hajnalban, amikor még sötét volt, Jézus fölkelt, és ...elment egy magányos helyre, hogy ott imádkozzék (Mk 1,35).

Mivel Isten Fia értünk jött le a földre, nem érte be azzal, hogy csak az ő imája legyen ilyen kiváltságos. Meghalt értünk, megváltott minket, és így Isten gyermekeivé, testvéreivé tett bennünket. Így a mi ajkunkról is felhangozhat az isteni megszólítás: "Abba, Atyám". Biztosak lehetünk abban, hogy ő óv bennünket. Teljes bizalommal ráhagyatkozhatunk szeretetére.

Ha belépünk lelkünk "belső szobájának" csendjébe, beszélgethetünk vele. Van-e valami, amit ne mondhatnánk el egy olyan személynek, akiről tudjuk, hogy végtelenül szeret minket, és mindenható?

Aztán szólhatunk az Igéhez, Jézushoz. Mindenekelőtt azonban hallgassuk meg őt, hagyjuk, hogy újra és újra szóljon hozzánk ezekkel a szavakkal: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek"; "Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig"; hagyhatjuk, hogy minket is megszólítson: "Jöjj, kövess engem"; "Bocsáss meg hetvenszer hétszer"; "Tedd azt másokkal, amit akarsz, hogy veled tegyenek az emberek".

Az ima tarthat hosszú percekig, de lehet röpimák sora is, melyek átszövik az egész napot, mint amikor a szerelmes nézi kedvesét, és ezt súgja neki: "Te vagy az egyetlen kincsem"; "Ezt érted teszem."

Nem hagyhatjuk el az imánkat. Képtelenség lélegzetvétel nélkül élni, az imádság pedig a lélek lélegzete, Isten iránti szeretetünk kifejeződése.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu