Könyvespolcra

Isten barátai

Remete Szent Antal és Szent Pál életrajzai

Sághy Marianne új könyvvel örvendeztette meg a patrológia kedvelőit, amelyben a szerzetesség alapító atyáinak életrajzait elemzi és ismerteti. A Vita Antoniit Alexandria neves pápája, Athanásziosz írta meg, és ezzel iskolát teremtett. A magyar pálos rend névadójának, Remete Szent Pálnak életrajza Szent Jeromos tollát dicséri, s ez, mint ismeretes, válaszként keletkezett Athanásziosz művére.

Az egyiptomi sivatag e két legismertebb személyiségét sok ezer remete követte, ezek közül több száznak nevét is ismerjük. A szerzetesség, az ősegyházi aszkétamozgalmat követő szinte népi mozgalom a konstantini fordulat utáni periódusban felbecsülhetetlenül fontos a lelkiség- és a művelődéstörténet szempontjából is, és minden későbbi alapítású szerzet, sőt az egész kereszténység útkeresése számára iránymutató volt a hanyatló Római Birodalomban.

Sághy Marianne olvasmányos módon dolgozza fel témáját ebben a számos külföldi tudományos szakmunkát ismerő és elemző könyvében, így kiderül, hogy a patrológia nem csupán néhány céhen belüli szaktudós szakterülete, nem is csupán a szerzetesrendek novíciusmestereinek a lelki olvasmánya. A széles olvasóközönség érdeklődését is fölkeltheti és lebilincselheti, ha kíváncsi arra, miként választott a kereszténység a zsidóságtól gyökeresen eltérő stratégiát a túlélésre, radikálisan Isten akaratára hagyatkozva; vagy például arra, miért övezte nagy tisztelet az ókori Keleten az élő szentet, s miért alakult ki a nyugati kereszténységben a szenttisztelet annak sírja körül, tehát holta után.

Gratulálnunk kell a Pécsi Tudományegyetem Patrisztikai Központjának, nevezetesen Heidl György és Somos Róbert sorozatszerkesztőknek, mert az új évezred elején már tizenöt értékes kötetet jelentetett meg, ebből nyolc fordítás, ez pedig a monográfiák közül már a hetedik.

(Sághy Marianne: Isten barátai. Szent és szentéletrajz a késő antikvitásban - Catena sorozat, Monográfiák 7. Kairosz Kiadó, Budapest, 2005)

Somorjai Ádám OSB

József Attila-énekek

A centenáriumi József Attila-esztendő szép terméseként, a kései szüret idején jelent meg az idén hatvanéves Fenyvesi Félix Lajos különleges kötete. Valóban kivételes, hiszen nem megszokott, hogy egy költő százhetven oldalon idézzen meg egy irodalmi nagyságot, méghozzá a legkülönbözőbb műfajokban: a kötet ugyanis hármas tagolású, akár egy szárnyas oltár. Az első ciklus harminc versében József Attila-parafrázisok, alakját rajzoló portrék, sorai ihlette hangulatok állnak elénk. A második ciklusban négy beszélgetést olvashatunk: Beney Zsuzsa költő, Havas Judit előadóművész, Domokos Mátyás szerkesztő és Gyurkovics Tibor költő vall Attilához fűződő élményeiről. A harmadik szakasz pedig hetvenoldalas esszé (József Attila emlékezete címmel), harminc alfejezetbe rendezve, naplószerűen: hiszen hat hónapon keresztül íródott, búvópatakként, időről időre elhallgatva, majd újra megszólalva. E műben főszerep jut Fenyvesi Félix Lajos szülőföldjének, Hódmezővásárhely világának, ahol József Attila is számos alkalommal megfordult. Alkotói vallomása szerint "emlékekből, a megvallatott tájból, kedves régi szavakból szeretné összeállítani az ünnepelt törékeny alakját".

A vonzó külcsínű kötetet a szerző rajzai díszítik. Könynyen kézbe vehető könyv, írnám, ha Magyarországon tisztességesen működne a könyvterjesztés, ha minden érdemleges mű eljutna - legalább a megyeszékhelyekre. Egy ilyen, önkormányzati kiadású munka esetében - a jelenlegi káosz miatt - nehéz egyetlen olvasójelöltet is biztos helyre irányítani. Elengedem hát ezt a kis recenziót, legyen palackposta: valaki talán - az irodalom titkos útjain - rátalál erre a kötetre (is).

(Fenyvesi Félix Lajos: József Attila-énekek. Hódmezővásárhely, 2005)

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu