Uj Ember

2005.11.13
LXI. évf. 46. (2987.)

November 16.
Skóciai Szent Margit
ünnepe

Főoldal
Címlap
Isten hozott - és küld tovább Liszszabonból
Városmissziósok a luzitánok földjén
Üzenet az élettársi kapcsolatban élőkhöz
A Magyar Katolikus Családegyesület őszi konferenciájáról
Fiatalok temploma
Lelkiség
Általunk akar jelen lenni
Szentírás-magyarázat
Jöjj, hű és okos szolgám!
Homíliavázlat
Az Eucharisztia ünneplésének szerkezete
LITURGIA
Mit jelent nekem az Oltáriszentség?
Görög katolikus pap házaspár vallomása
A HÉT SZENTJEI
November 13.
Népi jámborság és liturgia
A hét liturgiája
Katolikus szemmel
Az oktatásügy tévútjai és adósságai
A pap és a polgármester
A nő
Egy népszavazás hordaléka (24.)
Mesterséges nemzetek, mesterséges államok
Élő egyház
Megszentelt magányban
Győr-sziget száz éve
Új templom, korszerű levéltár
A győri egyházmegye építkezéseiről, intézményeiről
Mennyei erők ünnepe
Esztergomi görög katolikus templombúcsú
Egyháztörténeti konferencia Pécsett
Fórum
Élete csodák sorozata
Gyémántmisés Lukács páter
Múltidéző
A túlvilág tornácaiban
KÖNYVESPOLCRA
Fórum
Lélek- és létmentő templom
Száz éve szentelték föl a budapesti Szent István-bazilikát
Fórum
Új élet reményében
Egyéves az alkoholbeteg papok leányvári otthona
"Nem menekülök a problémák elől..."
Egy római katolikus pap levele Leányvárról
Együtt élni a betegségemmel
Egy görög katolikus lelkész vallomása
Fórum
Az Eucharisztia által és az igehirdetés miatt él az egyház
Nem történt semmi?
A püspöki szinódus után
A szolgáló Krisztus képviselői
Miért kell nekünk állandó diakónus? (1.)
Ifjúság
Szólj hozzá!
Tündérként kezdte...
Titokról, tehetségről, a színház varázsáról vall a kaposvári drámatanárnő
Képzett fiatalok bevonása a plébániai munkába
Elnökségi választás előtt a KIM teológiai szakcsoportja
REJTVÉNY
IKREK
Kultúra
Két portré
Vörösmarty Mihály a középiskolában
"Spirituális gondolkodású művész vagyok"
Thomas Hampson operaénekes hitvallása
Esti séta
Schubert búcsúzó harmóniái
A bécsi temetőben
Paletta
Fórum
A Szeplőtelen Szűznek szentelt első templom
Jubileum Fóton
Mozaik
Mindannyian Krisztus képmásai vagyunk
Búcsú a váci Szent Károly-kápolnában
Bökényi kereszt
A XXI. század gyermekei
World Press Photo 2005
Őszi réteken
Márton Áron tér - Budapesten

 

Schubert búcsúzó harmóniái

A bécsi temetőben

Búcsúzó harmóniákat keresek, és Franz Schubertre lelek, aki harmincegy esztendősen - egy novemberi napon láthatta utoljára a fények leborulását. Szent Erzsébet ünnepén. Búcsúzó melódiája a halála évében, 1828-ban írt Esz-dúr mise. Valóságos rekviem...


Franz Schubert sírja

Dallamemlékek kísérnek a bécsi Zentralfriedhofban, a központi temetőben, ahová a korán letört életet 1888 szeptemberében temették el, miután a távoli Währinger Friedhof földjéből kihantolták. Beethoven közelében nyugodott, kívánsága szerint. A währingi köztemető Bécs legrégibb "békességkertje" volt.

A kora alkonyi napáldozat már csak az emlékében meglévő régi temetőben talál, a parkban, melyet a helyén létesítettek. Téglafallal elkerített kis mezőre leszek figyelmes, oszlopos kőfülke hív közelebb. Benne Schubert mellszobra - bronzból, a fülkepárkányon a név, a kihantolás éve, s hogy ezen a helyen nyugodott egykor a zeneköltő. A fülke lábazatán a kortárs Grillparzer, a költő, drámaíró fogalmazta négy sírfeliratból a legtalálóbb olvasható: Roppant kincset temetett el itt a zeneművészet, / de még ennél is szebb reményeket.

A központi temető művészparcellájában Schubert emléke megörökítésének fehér márványa. A közelben Brahms és Johann Strauss nyugszik, és Beethoven. Még zöld ágak, de fénytelen kandeláberek közt a dombormű a zene múzsáját mutatja, amint koszorút helyez Schubert fejére. Egy angyal (?), puttó (?) figyeli, s várja, hogy megszólaljon a lant a múzsa kezében. Eduard von Bauernfeld, a schubertiádák egyik "örökös tagja", a komponista halála évében, januárban így profetizál versében: Beszéd varázsa, dal forrása / bármilyen isteni volt, elapadt, / szűnik a dallamok áradása, / örökifjú az énekesük: - / s ahogyan a forrásvíz tengert keres, / dala forrásához tér meg az énekes. Még tíz hónap volt hátra Schubert életéből. Nézegetem a két hattyút is a síremléken, próbálom felidézni 1822-ben írt dalát, Az elszálló időt(Der Flug der Zeit), amelynek szövegét Széchenyi István fivére, Lajos írta, s az ugyanebből az évből való Hattyúdalt. Temetése napján jelent meg a Bölcsődal, amelyhez korszakának altatódallama, az Apa gyermekével társul. Mintha megnyugvón álmában ismételné többször a dallamot szerzője, az örök gyermek, szívében hordozva sorsa csillagzatát; árnyékban élt, nagy műveit sohasem hallhatta.

A kiválasztottak búcsúzása Esz-dúr miséje. Az örökkévalóság lírai látomása. (Nem liturgiának szánta.) A gyermeklélek megbúvik Atyjánál a Kyriében, ahogyan említett dalának gyermeke apja karján - örömlugasában az ártatlanságnak. Majd rádöbben harmincegy éve keserveire a Krisztus, kegyelmezz drámai fordulatában. Folytonosan a három harsona szólít, mint angyaloké - ama végső napon. Melódiák következnek a "tágas, magas, nagyszerű érzésével", imádságok, amelyek mintha Mozart könnyes derűjébe szőve próbálnák vigasztalni az embereket. Schubert volt az, aki idealizálta a köznapi életet, hálával fogadta az élet-ajándékot, fájdalmak közt is csak szeretni tudott. Az Esz-dúr mise rekviem-komolysága - nem komorság. A Credo- (Hiszekegy) tétel legközvetlenebb imádsága szerzőjének. Találgatni lehet: miért maradtak ki belőle egyes sorok? Mint az udvari kápolna, a Hofkapelle fiúénekese később elfelejtette volna a hitvallás némely latin sorát? Aligha. Benső megvallását fordítja zenére, amikor egyes, elvontabb sorokon átlép. Az egy Isten megvallása után rögtön ezzel folytatja: "...ég és föld teremtőjében." Mennyire különös az Ige megtestesülésének hármas szólója, a dallam, amely mindig folyamatosan áradó nála, lelkének meghosszabbítása a világon át - a Magasságig! Megdöbbentő-megható, ahogy ez az alig több mint harmincesztendős bűnbánó - még a Glóriában - Isten Bárányához eseng, akitől irgalmat kér. A kegyelem választott edényének ismeri az utókor Schubertet. Búcsúzó harmóniái Esz-dúr miséjében egy új élet kezdetének vágyába burkolózó hitének, magányosságának égi tükörfényei, elszakadás a földi nehézkedéstől, a nagyvonalúság isteni dimenziójának elfogadása, hogy a világ irgalmatlanságában neki az irgalom maradt - másokért.

Tóth Sándor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu