|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A pap és a polgármester Mindketten az emberek életének jobbításán fáradoznak, ki-ki a maga területén. Őstípusok, de nem ősi ellenségek, sőt valahol, titkon öszszetartoznak, olykor még együtt is működ(hetné)nek. Gondolom, számos esetben érvényesül is ez utóbbi gyakorlat, ugyanakkor gyanítom, hogy nem minden községben felhőtlen a helyi önkormányzati vezető és Isten emberének kapcsolata. Azért a kalapemelés megmarad - mégha tisztes távolból is. Emberek vagyunk, s ha mást nem is tehetünk, legalább emberségesen viselkedünk. Nem így a Veszprém megyei Nyárádon, ahol a hírek és a rendőrség közleménye szerint nemrég a következő történt: a falu ittas állapotban lévő polgármestere ököllel támadt a község plébánosára, aki az ütéstől elesett. Az ittas polgármester pedig tovább bántalmazta a papot addig, amíg egy házbéli meg nem fékezte. A pap az ütlegelést követően telefonon fordult a hatóságokhoz. Az ittas polgármester pedig a tett helyszínéről távozván a plébánia teraszának lépcsőjéről leesett és a lábát törte. Mindketten az emberek életének jobbításán fáradoznak, ki-ki a maga területén, titkon összetartoznak - hajtogatom magamban makacsul. A Veszprém megyei község honlapját böngészve a régiek rejtjeles üzenetére bukkanok. Nyárád címerében ugyanis egy galamb hozza a jó hírt, olajággal a csőrében. Ugyanott olvasom, hogy a büszke helybéliek úgy tartják, a szelíd címerállat "a békét jelképezi, és alkalmas arra, hogy az összetartozás és összetartás jelképe legyen minden itt élő ember számára". Legyen hát, ha még lehet! Körössy László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|