|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Lélek- és létmentő templom Száz éve szentelték föl a budapesti Szent István-bazilikát Mert a kövek is énekelnek. Énekük a lendület és a szárnyalás, meg a gondolat, amit kifejeznek. Olyan a mi bazilikánk összhatása, mint egy fölséges, állandóan éneklő kórusé, amelyen valamilyen alapmelódia húzódik át, s azt zengi mindig. Színesen, lágyan, mint a hegedű, fölséges erővel, mint az orgonazúgás. Masszív nagy kőtömbök tarajlanak rajta felfelé, de aztán, mintha érzésbe olvadna át rajta minden: lágy lesz a kő, áhítatot fakaszt, mintha csak szíve volna és értene a szívek nyelvén - így írja le egy régi könyv a budapesti Szent István-bazilikát. S valóban: amint közelítünk, a homlokzat orompárkányának mezejében elhelyezett, 23 méter hosszú és 4 méter magas szoborcsoportozat tartja fogva tekintetünket, amely a magyar szentek és Szent Lipót hódolatát ábrázolja a Madonna és a kis Jézus előtt. A két torony fülkéiből a latin egyházatyák markáns szoboralakjai köszöntenek: Nagy Szent Gergely és Ambrus balról; a jobb oldali toronyban Jeromos és Ágoston.
A hátsó fal félkörében fut végig, nyolc méter szélesen a Szent Jobb-kápolna, ahol azonban csak a második világháború befejezése óta őrzik első szent királyunk ereklyéjét. Korábban, a bazilika építése alatt itt miséztek.
A mai bazilika helyén a tizenkilencedik század első felében falusias templomocska állt. A város terjeszkedésével egyre nagyobb igény mutatkozott valamilyen monumentális istenháza emelésére, mely - így a régi iratok - a városnak is díszére válik.
Hild József kapta a megbízást 1845-ben a tervezésre Pest város tanácsától. S ez jelzi azt is, hogy a templom kegyura a főváros lett - a legutóbbi időkig: néhány esztendővel ezelőtt került csak a budapesti bazilika egyházi tulajdonba. Hild a magyar klasszicista építészet kiemelkedő alakja. 1867-ben bekövetkezett halála után Ybl Miklós folytatta a munkát, majd pedig 1891-től Kauser József vette át és fejezte be. A régi kis templom 1849. május 13-án Pest ágyúzásának esett áldozatul. Görgey ostromolta, a Debrecenben svájci-magyar szülőktől született Hentzi tábornok védte a budai Várat a honvédcsapatokkal szemben, s reménytelen helyzetében bosszúból Pest városát lövette. A templom falai megrepedtek, nem lehetett benne többé misézni. Egy év múlva a tanács elrendelte a lebontását. Szcitovszky János hercegprímás elnöklésével 1850. február 6-án tanácskozás volt, amelyen a főváros mint kegyúr és a hívek közössége lelkesedéssel határozták el, hogy a régi terveket is felülmúló, hatalmas plébániatemplomot építenek. 1851. október 4-én helyezte el a templom alapkövét Szcitovszky János hercegprímás. A kupola 1865-ben már teljes egészében éreztette nagyvonalúságát, mert a pillérek, a boltívek és a köztük lévő gömbháromszögeken már negyven méter magasságban futott körbe a kupoladob. 1867 elején már ötvenegy és fél méteres magasságban hajoltak egymás felé a belső bordák. Hild utóda, Ybl Miklós aggodalommal szemlélte a kupola állapotát. Elsősorban nem tervezési, hanem - mai kifejezéssel élve - kivitelezési hibák miatt a kupola bedőléssel fenyegetett. Ybl figyelmeztette erre a városi tanácsnokokat, de azok akkoriban is elsősorban hivatalnokok voltak, s az építés folytatása mellett döntöttek, miközben gondoskodtak arról, hogy a hibákat titokban tartsák. Bekövetkezett, ami várható volt... 1868. január 11-én az észlelt újabb repedések után Ybl kiüríttette az épületet, lezáratta, s az egész környéket kerítéssel vetette körül. Tíz nappal később, január 21-én éjjel erős vihar vonult végig a városon, amely annyira megviselte az épületet, hogy Ybl újból jelentette a katasztrófa közelségét. Az újólag kiküldött bizottság azonban már csak a romhalmazt szemlélhette. A kupola ugyanis 1868. január 22-én délután 3 órakor az egész városban hallható robajjal összeomlott. Háromszáz ablak tört be a környéken. Ybl nemcsak újabb és szélesebb alapokra helyezte a kupolát, hanem szerkezetileg is a legelőnyösebben helyezte el a súlyt a pillérekre és dongaboltozatokra. Ám a pénz újból és újból elfogyott. Az építkezés majd csak az 1873 utáni években vett lendületet, amikor a költségeket az épületet körülvevő bazárépületekből, a vallásalap kétmilliójából, az államtól megajánlott évi négyszázezer koronából, a műemlékek alapítványának félmilliójából, a bazilika-sorsjegyből s a polgárság újabb adakozásából jó időre biztosították. Aránylag mégis lassan bontakozott ki az épület az állványrengetegből. Az emberek várakozása és vágyakozása belefáradt az épülő falak nézésébe. Az öregek sírba szálltak anélkül - írja egy beszámoló -, hogy megláthatták volna azt az épületet, melynek alapjait életük tavaszán helyezték el. Közmondássá vált: "Úgy készül, mint a bazilika." Vagy: "Megadom, majd ha elkészül a lipótvárosi bazilika." Mégis elkészült! Cselka Nándor budapesti érseki helytartó 1889. október 19-én már megáldhatta a főkeresztet, amelyet - megint a régi beszámolót idézve - a nép örömkönnyei között emeltek fel a kupola csúcsára. Elmúlt az ezredévi emlékünnep, el a magyar kereszténység fennállásának kilencszáz éves évfordulója: mindegyik alkalomra várták a bazilika belső munkálatainak befejezését, hogy "márványaiban megfüröszthessék magukat a legszebb és leghozzáillőbb történelmi dátumok" - de kapui csak nem akartak megnyílni. Ybl Miklós 1891-es halála után Kauser József műépítészre bízták a bazilika befejezését, elsősorban a belső tér kialakítását. Ybltől semmiféle részletesebb terv nem maradt hátra, úgyhogy a belső kiképzés és berendezés teljesen Kauser műve. Végre 1905 szeptemberében befejeződtek az összes belső munkálatok, s annyi viszontagság után ráköszönthetett a templomra a felavatás ünnepsége. Nem ünnepnapot, hanem ünnepi esztendőt akartak szerezni annak a bazilikának, amely több mint félszázadon át épült. Az ünnepi év elejére helyezték a templom felszentelését, és végére a zárókő jelképes letételét. A felszentelést 1905. november 9-én Kohl Medárd esztergomi segédpüspök végezte, a templom kapuinak ünnepélyes megnyitására november 19-én, Szent Erzsébet napján került sor. Várossy Gyula kalocsai érsek mondta az első szentmisét, jelen voltak a főhercegi családok tagjai, a kormány, az ország zászlósai, a főpapság, az országgyűlés mindkét háza. A zárókő elhelyezésének napja pedig 1906. december 8-án érkezett el. Erről így írtak akkoriban: "Az egész városon ünnepi szín és hangulat uralkodik. Zászlók, drapériák, szőnyegek, harangzúgás mindenfelé: hiszen nagy ünnep van ma, végre szentelik a bazilikát, és jön a király! A békebeli Magyarország minden pompája és történelmi dísze ott ragyog a bazilikában. Díszmagyaros, markáns egyéniségek, papi talárok, ornátusok hullámzanak felfelé a lépcsőkön. Hivatalos a közigazgatási, társadalmi, tudományos és művészeti vezető-világ. Wekerle Sándor miniszterelnök. Burián közös pénzügyminiszter, Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf... A művészek közül Kauser József, Benczúr Gyula, Feszty Árpád, Stróbl Alajos, ifj. Vastagh György, akik egytől egyig részt vettek a bazilika belső díszítésében. Fadrusz és Lotz ekkor már nincsenek az élők között. Vaszary Kolos hercegprímás képviseletében báró Hornig Károly veszprémi püspök vonul be teljes főpapi díszben, papságtól körülövezetten. (A bíboros érsek állítólag nem kívánt találkozni az ünnepségre érkező királlyal - fűzhetjük hozzá a mából, régi hallomásokra hagyatkozva.). Nyomban végigszalad a templomon a hír: az udvar! Az udvari főbiztos izgatottan siet végig a templomon a lépcsőkhöz: Auguszta főhercegaszszony száll ki kocsijából fehér hermelines ruhában, Szegedy Gina udvarhölgy kíséretében. A szentély jobb oldalán várja a fenntartott hely. Mellé kerül később József főherceg skarlátvörös huszártábornoki egyenruhában. Most Klotild főhercegasszony jön talpig gyászban, leányával Erzsébet Henriette főhercegnővel, Szirmay grófné udvarhölgy kíséretében. A szertartást végző papság erre megindul az oltártól a főkapu felé... Pontban tizenegy órakor, amikorra az ünnepség kezdetét jelezték, áll meg Ferenc József kocsija az épület előtt, amelyből Paár Ede lovassági tábornok és Bolfrass tábornagy kíséretében a király huszártábornoki egyenruhában lép ki. A főpolgármester, polgármester és tanács siet eléje hódolatra. Fülep Kálmán főpolgármester szavaira a király néhány szóval válaszol: »Igen szívesen jöttem a mai szép ünnepre. Hódolatukat köszönettel fogadom«." A bazilika későbbi története is számos kiemelkedő eseményről mesél. Rákóczi Ferenc hamvai - útban Törökországból kassai végső nyughelyére - itt "pihentek meg". Az elmúlt évtizedekben, mintegy negyedszázados munkával állították helyre a második világháborúban súlyosan megsérült templomépületet, s ma, a százéves évfordulón környezetében is megújulva Budapest egyik látványossága. 1986-ban felkereste Kalkuttai Teréz anya, 1991-ben II. János Pál pápa. Ugyanebben az évben írta a látogatókönyvbe Sütő András író egy ökumenikus találkozó alkalmával: "Erdély sanyargatott magyarságának lélek- és létmentő templomát építettük tovább itt e mai szentséges és gondolatgazdag estén - a nemzeti ökumenia jegyében. Hála és köszönet." Elmer István A százéves Szent István-bazilika jubileumi ünnepségei November 15., kedd, a Szent Imre-, a Nagyboldogasszony- és a Szent Cecília-oltár felszentelésének évfordulója. 17.15 óra: a Szent Imre-áhítat a magyar ifjúság védőszentjének tiszteletére a Szent Imre-oltárnál. 18 óra: szentmise a Boldogságos Szűz Máriáról, melyet bemutat Msgr. Juliusz Janusz címzetes érsek, apostoli nuncius. 19 óra: A Szent Cecília-oltárnál rövid egyházzenei áhítat és templomszentelési könyörgés. Közreműködik a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Cantate kórusa ifj. Sapszon Ferenc vezényletével. November 18., péntek, Árpád-házi Szent Erzsébet fogadalmi miséje, melyet Msgr. Valentiny Géza apostoli protonotárius, pápai prelátus celebrál, ezt követően Dr. Perjés Ottó, a Szuverén Máltai Lovagrend tagjának előadása Az irgalmas szeretet szentje címmel. November 19., szombat, Krisztus király ünnepének előesti miséje, a bazilika ünnepélyes megnyitásának évfordulója. 18 óra: Főpapi szentmisét mutat be és szentbeszédet mond Dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek. Közreműködik a Magnificat gyermekkórus Szebellédy Valéria vezényletével. November 20., vasárnap10 óra: plébániai nagymise. Felhangzik Liszt Ferenc Szekszárdi mise című műve a bazilika kórusának közreműködésével.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|