Zsille Gábor

Esti séta

Látod, ez itt a terasz, a kert,

a nagyanyám ültette rózsabokor,

melynek tövéből egy széncinke

néhány zörgő levelet hátrakotor.

Látod, ez itt a magasföldszint,

a széles ablak, négy méter legalább,

táblája mögött ünnepeken

ott ültünk mi, az egész Zsille család,

apám, keresztapám, bácsikám

- lelki szemem egy csoportképet kattint -,

nagynéném és a házigazdák:

nagyszüleim. Sok éve halottak mind.

Látod, ez a nagyapám árnya,

ez itt a nagyanyám lépte a füvön,

látod, a csupasz faágakon

ott lógnak sóhajaik együtt, külön.

Látod, melletted állok most itt,

alattad lüktet a völgyben a város,

hullámzik fénytengere. Látod,

benépesült az udvar, a magányos.

Németh Péter Mykola

Requiem aeternam

Pontról pont a pontban

Tövisszúrás homlokodon titokban

Vérgörgeteg

Rettegett vágyak

Az életköröndön talán mind ránk találtak?

már a második szög a helyén,

megfejelve ím a láb is;

mint földi emlék,

golyó képében

szívednek repül egy madár is.

felhőtlen égen

harangszó ringásában

csuromfehéren

a béke galambjai.

(felirat)

Csak

mosolya változott

és a

virágok illata

nem a

szögek

a seb helye

a bezárt ajtók előtt.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu