|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
LITURGIA Az Eucharisztia ünneplésének szerkezete A szinódus ajánlásai (2.) A néhány hete befejeződött püspöki szinódus ötven javaslatában a második rész témája: Isten népének részvétele az eucharisztikus ünneplésben. Abból indul ki, hogy az egyház két asztalt terít meg. Az egyik Isten igéjének asztala, amely szorosan kapcsolódik az Eucharisztia asztalához. Hangsúlyozza, hogy a Szentírás megértéséről és olvasásáról jelentőségének megfelelően kell gondoskodni. Ezt szolgálja a hívek nevelése, oktatása, de a felolvasók felkészítése is, amelyben a hittancsoportok és a családok is vegyenek részt. Az igeliturgia gondolatait a hívek könyörgése tükrözze vissza, akár a közösségi élet, akár az egyéni élet vonatkozásában. A homília, Isten igéjének magyarázata, a felszentelt személyek legfontosabb kötelezettsége. Felkészülten tárják a hívek elé - a hároméves perikóparendszert felhasználva - hitünk tanítását, mint például a hitvallásnak, a mise részeinek, a parancsoknak, stb. magyarázatait. Ezek feleljenek meg a Katolikus Egyház Katekizmusa és az ebből készült Kompendium tanításának is. Ezért hasznosnak tűnik ebből a célból egy több évre való homíliatervezetet készíteni. A termőföld gyümölcse a kenyér és a bor, amelyet az oltárra helyezünk, mint az emberiség családjának adományát a mennyei Atya részére, kérve, hogy tegye ezt számunkra Krisztus áldozatává. Ez fejezi ki legjobban a keresztáldozattal való bensőséges egységet és összetartozást. Nagy figyelemmel kell lenni az Eucharisztia liturgiájában szereplő felszólításokra és válaszokra. Nemcsak az úrfelmutatás utáni feleletekről van szó, hanem a gyermekekkel végzett misék további válaszairól is, amint ez számos országban már általános gyakorlat. Ugyancsak kiemeli a Lélekhívás jelentőségét, amely által az oltáron lévő adományok Krisztus testévé és vérévé lesznek. Világosabbá válik az alapítással való kapcsolata, és még nyilvánvalóbbá teszi a hívek életét a Szentlélekben és Krisztus áldozatában. Így az adományok lelki áldozatként kerülnek a mennyei Atya színe elé. A békeköszöntés gyakorlata figyelmeztet, hogy az Úr asztalához csak rendezett lélekkel lehet járulni, és éppen ezért ennek csak itt lehet a helye. A mise végén történő elbocsátás az Eucharisztia ünnepléséből való küldetés kötelezettségét jelenti. E néhány, kiemelt szempont is világosan mutatja, hogy a misén való értékes részvételünkért állandóan fáradozni kell. Verbényi István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|