|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Új élet reményében Egyéves az alkoholbeteg papok leányvári otthona
Igen, vannak alkoholista papok. Aki ezen megbotránkozik, vagy elhallgatja e drámai tényt, a bizalmatlanság és az elutasítás zsákutcájának egyre sűrűbb sötétjét mélyíti. Aki viszont hajlandó szembenézni a valósággal, sokak - s nem csak papok - szabadulása felé teszi meg az első lépést. Bizonyára ezért is döntött úgy az elmúlt években a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, hogy a fővároshoz közeli Leányváron rehabilitációs otthont alapít alkoholbeteg papok és szerzetesek számára. Bizonyos értelemben járt úton s ezért a gyógyulást jelentő eredményesség reményével indultak el a kezdeményezők, hiszen az Amerikában fél évszázada működő intézmény, az úgynevezett Guest House módszerét kívánták meghonosítani az itthoni körülmények között. A tavaly szeptemberi házszentelés óta megtett utat mutatták be a közelmúltban a Hivatásőrző Ház munkatársai az intézmény egyik létrehozója, az amerikai magyarok adományaiból tíz éve született Guest House Alapítvány országos konferenciája keretében. Az alkoholizmus betegség. Nem bűn, nem jellemhiba vagy erkölcsi gyengeség következménye. Ettől persze még legalább olyan nehéz elfogadni a valóságát. Annak is, aki e kór szakadékába zuhant, s annak is, aki a beteg közelében él. Különösen nagy teher, ha olyan ember szenved tőle, aki mások vezetésének, megszentelésének eszköze. Az alkoholizmusból nem lehet meggyógyulni a szó szoros értelmében. Tünetmentessé lehet válni. A szabadulás útja az élet végéig tart, s a felépülés mindennapjaiban már egy csepp szeszesitalnak sincs helye. (Ez papok esetében a misézés miatt speciális probléma, de ilyenkor mustot lehet használni.) Az első lépés a beismerésé, amikor a mélypont gyötrelme után a beteg képes belátni, hogy tehetetlen az alkohollal szemben, és élete irányíthatatlanná vált. Ezzel a megérlelt vallomással kezdődik az Anonim Alkoholisták (AA) - hetven év alatt szerte a világon elterjedt - önsegítő csoportjainak tizenkét lépéses programja. Számtalan szenvedélybeteg életét mentette már meg e "stratégia" - hívőkét, nem hívőkét egyaránt. A leányvári otthonban folyó kezelés is erre épül. A beteg akkor képes továbbhaladni, ha felismeri: segítségre van szüksége, melyet egy nála nagyobb erő: Isten és embertársai nyújthatnak számára. A terápia alapelvei az úgynevezett Minnesota Modellt követik, mely szerint az alkoholizmus krónikus és egyre súlyosbodó betegség. Ugyanakkor e modell megalkotói lehetségesnek tartják a változást, melynek célja az absztinencia, az életstílus megváltoztatása és a kapcsolatok gyógyulása. Ez utóbbi a kliens önmagához, embertársaihoz és Istenhez fűződő viszonyát természetesen egyaránt érinti. A részt vevő egyházi személyek felépülését a szakmai és spirituális szempontok összehangolása segíti a Hivatásőrző Házban: pszichiáter, pszichológus, addiktológiai konzultáns, lelkivezető, mentálhigiénés szakemberek és ápolók vesznek részt a munkában, melynek fő elemei a csoportterápia, a felvilágosító előadások és az egyéni konzultáció. A módszer része, hogy a munkatársak között is vannak felépülőben lévő alkoholbetegek. A lelki és spirituális programok mellett a testedzés is szerves része a rehabilitációnak. Az intenzív program három-hat hónapig tart. Ez az időszak a beteg állapotától és a kezelésben való haladásától függően változhat. A résztvevők távozásuk után egy éven át négy alkalommal ötnapos utógondozáson vesznek részt. Emellett javasolják számukra, hogy járjanak az AA valamelyik önsegítő csoportjába, amelynek megtartó ereje, a tagok tapasztalatainak megosztása az otthon védettségéből kikerülve is rendkívül nagy segítséget jelent a józanság melletti kitartásban. Az otthonba jelentkezőktől kérik a szakemberek: útjukat kezdettől kísérje egy hozzátartozó, aki ismeri gondjukat, s a leányvári időszak után is mellettük tud állni a mindennapokban. Római katolikus papok esetében ez a hozzátartozó lehet a legközelebbi kollégájuk (plébánosuk, káplánjuk vagy hitoktatójuk). A tavalyi indulás óta tíz beteg hagyta el a házat. Egyikük nem fejezte be a terápiát, egyvalaki visszaesett, ketten nem jelentek meg az utógondozáson, hat emberről viszont tudják, hogy jól van. Az alkoholprobléma - amely hazánkban közvetve vagy közvetlenül milliókat érint - az egyik legsúlyosabb egészségügyi gond Magyarországon. A Leányváron megtapasztalható őszinteség, a közösség gyógyító ereje, a szakemberek értő kísérése segítheti a betegeket, hogy megtartó kapcsolataikat: életük alapját újraszervezzék. A Hivatásőrző Ház lakói és munkatársai nem kergetnek illúziókat: tudják, a pusztító szenvedély rombolása, a mulasztások nem múlnak el nyomtalanul, mindent nem lehet jóvátenni. A felépülő betegek tisztában vannak sebezhetőségükkel, a visszaesés veszedelmével is. Erre szintén igyekeznek felkészíteni őket. A Leányváron új életet kezdő papok szavaiból kihallatszik: megtörtségük mélyebb érzékenységet is szült bennük mások iránt. Így térnek vissza hivatásuk gyakorlásához, s talán egyre közelebb az emberekhez. Nem kis bátorságot, kitartást is rejtő példájukból erőt meríthetnek mindazok, akikhez - akár az övékhez hasonló bajukban - az Úristen küldi őket. Szigeti László Az Anonim Alkoholisták tizenkét lépése 1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, és életünk irányíthatatlanná vált. 2. Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő visszaadhatja elménk épségét. 3. Úgy döntöttünk, hogy akaratunkat és életünket - a saját felfogásunk szerinti - Isten gondviselésére bízzuk. 4. Alapos és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról. 5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink pontos természetét. 6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellembeli torzulásainktól. 7. Alázatosan kértük őt, vegye el tőlünk gyarlóságainkat. 8. Felsoroltuk mindazokat, akiknek valaha kárára voltunk, és készen álltunk arra, hogy mindnyájuknak jóvátételt nyújtsunk. 9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk ezeknek az embereknek, ahol ez lehetséges volt, kivéve, ha sérelmes lett volna rájuk vagy másokra nézve. 10. Folytattuk az önvizsgálatot, és haladéktalanul beismertük, ha hibásnak találtuk magunkat. 11. Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat - a saját felfogásunk szerinti - Istennel, csupán azt kérve, hogy velünk kapcsolatos akaratát megtudhassuk, és erőt, hogy azt kivitelezhessük. 12. Miután e lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet továbbadni az alkoholistáknak, és ezeket az alapelveket életünk minden megnyilvánulásában gyakorolni.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|