Mit jelent nekem az Oltáriszentség?

Görög katolikus pap házaspár vallomása

Az édesanya: A nászmisén a legmélyebb pillanat az volt, amikor a szentáldozás utáni imámban még egyszer kimondtam a lelkem mélyén Miklósra, az egész életünkre és a családunkra az igent. Gyermekeink vannak. Kiskorukban könnyű volt a közös ima. Esténként együtt vártuk mindnyájan. Készítették a gyertyát. Vasárnaponként együtt mentünk szentmisére, és ahogy növekedtek, a fiaink az oltár mellett vállaltak szolgálatot. Mind a három fiunk legalább tíz-tizenöt évig ministrált. Két kislányunk örömére a templomunkban kis schola alakult, ők ott szolgálhatnak az énekükkel a szentmiséken.

Az édesapa: Az esküvőnk valóban legboldogabb óráink egyike volt. Számomra talán a legmélyebb az a pillanat volt, amikor az eskető pap odahívott bennünket az oltárhoz, maga mellé állított minket az oltár elé. És áldozni úgy áldozhattunk, hogy kezünkbe adta a szentostyát, illetve a kelyhet, és egymás kezéből vettük a szentséget.

Hasonlóan nagy pillanat volt, amikor Ági megkapta az áldoztatási engedélyt, és szentmisén én az ő kezéből vehettem át a szentostyát. Ezek a pillanatok különösen akkor érintettek mélyen, amikor Ági áldott állapotban volt, és így a méhében a picivel együtt nyújtotta nekem a Kenyeret.

Amikor édesapám halálos betegen feküdt, minden este imádkoztunk érte. Egyik alkalommal a kislányom megszólalt: imádkozzunk a papiért! Döbbenten néztem rá. - Minden este ezt tesszük. - Igen, de most menjünk be hozzá, és ott. Álltunk az ágya mellett, a kislánnyal az ölemben fogtam apám kezét -, és elkezdtünk imádkozni. És e közös imádkozás közben vette édesapám az utolsó lélegzetét.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu