Múltidéző

A túlvilág tornácaiban

A régi könyvek között kotorászva vékonyka kiadvány bukkant elő. Több mint kilencvenéves, igazi matuzsálem, de dacol az idővel. Írója Prohászka Ottokár, népszerű elmélkedéseket tartalmaz. Kiadója a Szociális Missió-Társulat, amelynek tagjai gyermek- és nővédelemnek, betegápolásnak, szegények felkarolásának szentelték életüket. A Németvölgyi úton gyermekotthont, Szikszón szeretetházat működtettek. Vezetőjük, Farkas Edit majdnem mindig Prohászkát kérte lelkigyakorlat vezetésére. Talán egy ilyen alkalommal születtek az 1913-as könyvecske elmélkedései, amelyek szinte kivétel nélkül a keresztény ember legfőbb hivatását világítják meg, a szerzőjükre jellemző emelkedettséggel és átszellemültséggel. Ezt sugározza a záró, A hadak útján című elmélkedés is.

(r.l.)

"A hadak útján hősies alakok járnak. Az Úrjézus szavainak, a ťspiritus et vitaŤ-nak eleven kiadásai. Szótlan győzelmi ének hangzik ajkaikon, amilyen a szférák éneke! Vannak különböző énekei az Istennek: Minden virág, cserje, csillám, hullám egy-egy dal; de a szentek az ő győzelmi énekei! Ha rájuk gondolok, úgy érzem magam, mintha magas, csendes hegycsúcsokon járnék. Jöjjetek e hegyekre; vessük föl tekintetünket a szentekre!

Az ember nagysága eszméitől függ. Vannak alacsony, és vannak magas gondolatok. A legmagasabb, az utolérhetlen eszme a ťverbum DeiŤ, az Isten örök, személyes képe; és belőle van a többi: ťFons sapientiae, Verbum Dei in excelsisŤ (Eccl 1, 5). Krisztus az Isten dicsősége, a ťsplendor gloriaeŤ. Feléje közelítenek a többi szentek, a ťmontes DeiŤ; belenyúlnak az égbe, az Örökkévalóságba... Meredek vonalak az ő körvonalaik; nehezek az ő útjaik; kúsznak föl az égbe. Lent van a lapály, a közönséges, hétköznapi fölfogás, a tucatemberek unalmas gondolkozása; de e köznapi érzület láthatára fölött uralkodnak az óriások merész, erőteljes egyediséggel, nemes kifejlett erénnyel. Csoda-e, hogy öntudatlanul is tiszteljük őket, vonzódunk feléjük, az Isten e dicsőséges világa felé?! Ezek a hegyek is vonzanak, az Isten teremtésének összes szépségeit bámuljuk rajtuk!

Ha földünk sík volna, mindenütt kétségbeejtő egyformaság uralkodnék; a hegyek nem fognák föl a szeleket és a felhőket; a szelek örökké egyformán száguldanának a föld körül; folyók nem folynának, hanem tespedő mocsár és pusztaság váltakoznék a világon; lomha, buta világ volna az. De most a víz a hegyekről és fönsíkokról szakad le; a felhőket hegyek fogják föl; tagozott, szép a világ. Az eszmék hegyei és fönsíkjai a Szentek. Küzdelmeket állítanak be a világba, megakasztják és föltorlaszolják az energiákat. Megbolygatják a testiség kényelmes egyensúlyát, fölzavarják a lelkiismeretek temetői csendjét. Hegyekről jönnek le ragyogó arccal, mint Mózes, és keresztes hadakat indítanak nemcsak a szent sírért, hanem elsősorban az örök életért. Ó fölséges testvéreim, rajtatok emelkedem és buzdulok én is. Ragyogjatok bele lelkembe és segítsetek.

A hegyek keletkezésében is megtalálom a hasonlatosságot. A szentek azért magasak, mert mélyek. Mély erők emelik ki a hegyeket is. Tűz és a tenger mélye az ő bölcsőjük. A szentek lelkét is a magány, az önmagábatérés, az odaadás és lelkesülés vájja mélyre és tűz dolgozik bennük, mely magával sodor néha félvilágot. Assisi Szent Ferenc, Szent Domonkos, Szent Klára a középkori vallásos lelkesedésnek útjelzői. Mily nagy ereje van Szent Margit példájának; az ő műve, hogy hazánk akkor a vallásos ihletnek malasztjában egy sorban haladt a kereszténység más hű országaival. Ne féljünk hát a mélységtől, az önmagába téréstől; "evezz ki a mélyre"; lelked a mélység; ha az sekély, akkor neked az Isten sem mély.

Indulj a hősök útjára hősies lelkülettel!"

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu