Tündérként kezdte...

Titokról, tehetségről, a színház varázsáról vall a kaposvári drámatanárnő

Tolnai Mária főiskolai docens hosszú évek óta sokat tesz azért, hogy a drámajátékot, ezt a különös varázslatot minél több pedagógus és diák megismerje. A Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának színházi tanszékén dolgozik. Babarczy László tanszékvezető arra kérte: legyen a munkatársa. A tanárnő nemcsak a főiskolai karon népszerű; a legkisebbek részvételével létrehozta a kaposvári Szent Imre-templomban működő gyermekszínjátszó csoportot, és két alkalommal is együtt dolgozhatott a színjátszó fiatalokkal az Emmánuel közösség több száz főt vonzó nyári találkozóján. A színjátszáshoz kell egyfajta - jó értelemben vett - exhibicionizmus. Hogyan gonolkodik erről? - kérdeztük a tanárnőt.

A nyári színjátszótáborosok a Szent Imre Játszóház ötödik születésnapján is bemutatkoztak

- Tündérként kezdtem, négy-öt éves óvodásként éltem át először a nézők előtti átváltozás varázsát. Fontos kifejezőeszközzé vált számomra a vers, a színjáték. Általános és középiskolában is tagja voltam amatőr színjátszó csoportnak, ahol megtanultuk, hogy a színház a létezés olyan állapota, ami tele van drámával, konfliktussal, a lét kérdéseire adandó válaszokkal. Nem holmi rózsaszín álomvilág, hanem az életről szól.

Tanítvánnyá lenni...

Amikor pedagógusként kezdtem dolgozni, tudatosan törekedtem arra, hogy a formális, merev, kötött oktatási rendszerben találjak valamit, ami az alkotás örömét, a növekedés folyamatát garantálja. Eszter lányom iskolás éveiben még nagyobb intenzitással tanultam, majd tanítottam a drámapedagógiát. Sokan voltunk, akik ennek érdekében összekapaszkodtunk. A drámapedagógia egy folyamatot működtető pedagógiai rendszer, s nem negyvenöt percben akar megoldani valamit. Nem is felszólító módban beszél. Abban segít, hogy a különféle hatásokra reflektálni tudjunk.

Sok éven át játszott a kaposvári Fonómunkás Kisszínpad tagjaként, s nem is akármilyen egyéniségek alkották a "nagy csapatot".

- Ezek a hatvanas, hetvenes évek. Vértes Elemér művészeti vezető volt a mesterünk, aki nemcsak a művészetekről, hanem a rendezésről is sokat elárult nekünk, miközben különleges humánumot közvetített. Többek között Tóth Annával, Kelemen Máriával, Kaszás Ferivel, Kiss Lacival, Nagy Miklóssal játszottunk, és Gulyás József - aki jelenleg is kollégám -, volt a színpad zenei instruktora, olykor zeneszerzője. Sokat merítettem abból a tudásból, amit tőlük tanultam az Emmánuel közösség nyári ifjúsági és családos találkozóinak záróeseményeként bemutatott musicalek színpadra állítása kapcsán is.

A tanítóképző közművelődési titkáraként a főiskolán is sikerült felélesztenie a diákszínjátszást. Fiatalok között dolgozik. Azt tartják, aki sokat van fiatalok között, az maga is sokáig fiatal marad...

- Remélem, igaz a mondás, de az is végtelen örömmel tölt el, hogy a kaposvári színház vezető színészeivel, rendezőivel dolgozhatom együtt. Olyan emberekkel, akik létrehozzák a színházat. A főiskolán kommunikációt tanítok, szeretném közvetíteni azt a szemléletet, amely szerint a kommunikáció intenzitása, dinamikája az emberi kapcsolatok lényegét fejezi ki, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Önmaguk megismerését is segíti, hiszen a csoportban végzett szituációs gyakorlatok, játékok nem a színházi, hanem a szociális szerepek gyakorlását segítik. A nevelő színház - drámapedagógia is jelen van a képzésben, mint választható tárgy.

A fiatalok zavarba ejtően őszinték. Néha talán provokálnak is, ami azért jó, mert kibillentenek a megszokott, jól begyakorolt szerepeimből. Nem hagyják, hogy ráüljek eddigi babérjaimra. Ahogy alakulok, ők is alakulnak.

Ha elfogadom Isten cselekvő jelenlétét az életemben, akkor minden probléma, minden nehezen megélhető élethelyzet, emberi kapcsolat személyiségünket gazdagító erővé válik. Nagy öröm számomra, ha az esti miséken színészjelöltekkel is találkozom.

Mennyire sajátítható el a színészet mint mesterség?

- Aki erre a pályára készül, az tudja, hogy hosszú évek munkája során lehet csak valaki mestere a szakmájának. A képzésben olyan oktatási stílust és követelményt kívánunk megvalósítani, amelyben súlya van az elméleti felkészültségnek, az általános műveltségnek, a tájékozottságnak, olvasottságnak. Szándékunk és célunk az önálló művészi eszköztár kialakításának segítése, az "aktív látás" képességének megerősítése. A tehetségből pedig kinek több, kinek kevesebb adatott. Használjuk is a kifejezést: Isten áldotta tehetség. Titok ez, amit közösen próbálunk megfejteni. Talán ettől a titoktól gyönyörű a színészet, a színház varázsa.

Érdemes volt színészosztályt indítani Kaposváron?

- Feltétlenül. Igaz, jó pár éve még elképzelhetetlen volt, hogy a fővárosi képzésen kívül egy vidéki városban is lesz erre mód. A másodéves hallgatók zenés mesterségvizsgáját, amit Brecht-songokból állítottak össze Znamenák István és Uray Péter tanár urak irányításával, Horn Péter rektor úr is megnézte. Azt mondta: természetes, hogy a művészeti képzés jelen legyen az intézmény életében. Azt szeretné, ha az egyetem minden polgára megismerhetné a színészosztályok munkáját.

A színházkedvelő közönség láthatja-e a színházban az ifjakat?

- Az idei tanévben lesz egy harmadéves, végzős osztályunk. A tervek szerint Babarczy László rendezésében ShakespeareSzentivánéji álom című művével készülnek, majd a Mohácsi János rendezte zenés "trónbitorlásban", Paul Foster darabjában, az I. Erzsébetben a nagyszínpadon találkozunk a teljes osztállyal.

Lőrincz Sándor

Fotók: Palcsó Ildikó

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu