Élete csodák sorozata

Gyémántmisés Lukács páter

Október utolsó vasárnapján a budai Országúti ferencesek templomában a 11-es misére az ország minden tájáról gyülekeztek a hívek, hogy jelen lehessenek Daczó Árpád ferences szerzetes, vagyis Lukács páter gyémántmiséjén.

A rendtársaival bemutatott szertartáson Lukács páter beszélt csodákkal tarkított életéről, melyből megtudhattuk, miként lett a szegény munkásgyerekből Babba Mária kutatója, hogy az egykor a megélhetésért küzdő fiatal gyerekből hogyan lett néprajzkutató, s hogy a zárkát is imádsággal túlélő fiatal papból hogyan lett csíksomlyói plébános. Élete, személyes sorsa miként változott csodálatos gondviselői segítséggel, amikor változott Közép-Európa történelmi viharokkal terhes közelmúltbeli helyzete is...

Lukács páter Dédán, 1921-ben született. Alig múlt egy hónapos, amikor súlyos betegséget kapott. A szomszédok kapták ki a kétségbeesett édesanya kezéből a gyereket, s rohantak vele az ortodox paphoz, hogy az megkeresztelje. A kényszerkeresztség volt a csodák sorozatában az első állomás, hiszen a kisgyermek váratlanul meggyógyult. Harmadikos volt, amikor elsőáldozáshoz járulhatott, mely után napi áldozó lett. 1932-ben meghalt édesapja, s a család olyan szegény volt, hogy Daczó Árpádot nem tudták tovább iskoláztatni, így a szászrégeni fűrészgyárba ment dolgozni. Eközben folyamatosan kérvényezte különböző iskoláknál, hogy ingyen végezhesse tanulmányait, de sehol nem vállalták el tanítását. A fiatal fiú egy alkalommal úgy érezte, Szent Ferenc jelent meg neki álmában, s rendjébe hívta. A székelyudvarhelyi Seraficumba jelentkezett, ahol ferences jelöltként folytathatta tanulmányait. A gimnázium elvégzése után megkezdte szerzetesi újoncévét. Családja hallani sem akart minderről. Mint Lukács páter a szentbeszédében is elmondta, egyik bátyja búcsú helyett megfenyegette: ha öccse szerzetes lesz, bárhol is legyen a világban, megtalálja őt és élve nem fogja elengedni...

1940. augusztus 27-én öltöztették be Daczó Árpádot, majd augusztus 30-án a II. bécsi döntés értelmében Erdély egy részét Magyarországhoz csatolták, míg déli területe, ahol a szerzetesjelöltnek teológiát kellett tanulnia - román fennhatóság alatt maradt. Így segítette életét a történelem vihara, hiszen bátyja nem tudott átmenni, hogy ígéretét teljesítse. "Mi ez, ha nem apró csoda" - mondta a gyémántmiséjén Lukács páter. A II. világháború 1945. május 9-én véget ért, Daczó Árpádot pedig tíz nappal később Gyulafehérvárott Márton Áron püspök áldozópappá szentelte. Mint a gyémántmisés szerzetes mondta, szentelésekor az égből rázúduló fényárt látott, melyről tudta, Krisztus szeretetének sugárzása ez, s e sugárzást, Krisztus fényét közvetíti azóta is.

Családja persze megbékélt a helyzettel, ő pedig az ifjúság lelkipásztora lett. Ez a kialakuló kommunista diktatúrának nem tetszett, ezért előbb szép szóval, utóbb fenyegetéssel, végül zárkával próbálták a sikeres ferences lelkipásztort megtörni. Bűne nagyobb volt a többiekénél, hiszen - mint mondták - ő proletár származása ellenére a kizsákmányolók kiszolgálója lett... A Securitate tisztje hívta: építsék együtt itt, a földön a mennyországot. Lukács páter nemet mondott. Három hónapig volt zárkában. Utolsó kilenc napján Szent Mihályhoz fohászkodott segítségért, s szeptember 29-én, Szent Mihály napján haza is engedték. A szerzetesrendek deportálására ért haza, így ő is mehetett a többiekkel kényszerlakhelyre, előbb Máriaradnára, majd Esztelnekre került.

1956 magyarországi eseményei Romániában is változásokat hoztak, enyhült némiképp a nyomás, Daczó Árpádot Csíksomlyóra helyezték, ahol közel tizenöt évig szolgált a kegytemplomban. Régi álma teljesült, hiszen régóta foglalkoztatta Csíksomlyó története.

Egyik nap egy édesanya gyermekének a kegyképet mutatta. Feltekintett Szűz Máriára, és azt mondta - látod, itt a Babba Mária. E szó indította el Lukács pátert a kutatás útján, amely közel negyven esztendeig tartott, s melynek eredményeként egy könyvet jelentetett meg 2000 pünkösdjére Csíksomlyó titka címmel. Kutatásai eredményeként megtalálta az összefüggéseket arra vonatkozóan, hogy valószínűleg még a kereszténység felvétele előtt állt már egy szentély Csíksomlyón, s hogy Szent István halála előtt miért Máriának ajánlotta fel az országot, s hogy szerte Erdélyben miért emlegetik olyan gyakran Babba Máriát. Lukács páter sok időt töltött kutatásokkal azon a területen, ahol számos ősi hagyomány megmaradhatott a nép nyelvében, szokásaiban, rítusaiban. Lukács páter kutatásainak tudományos értékelése nem az újságíró feladata, végezzék el azt a szakemberek. Egy azonban biztos. A gyémántmisés ferences fiatalos szeme nem a megpróbáltatásokat tükrözi, hanem a szentelés alatt megélt csodát, melyben Jézus sugárzását érezte, s mint beszédében is mondta, azóta is azt sugározza tovább az emberek felé. Szeretetet, békét, a mások iránti tiszteletet, nyugalmat. Nem véletlen, hogy a szentmisében mondott beszédének végén a Magnificatot énekelte el Daczó Árpád, vagyis a csíksomlyói Mária kutatója - a ferences Lukács páter.

Szöveg és kép: bókay

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu