A nő

Úton-útfélen látom a plakátot. A századfordulón élt párizsi születésű amerikai szobrász kiállítására invitál a Szépművészeti Múzeumba. Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam a művészi kifejezés szabadságát, meg a meghökkentés katartikus szándékának őszinteségét, satöbbi.

A plakát felirata: "A nő". Íme. Egy talapzaton két hatalmas emlő látható, melyek felfelé lágyan ívelő nyílásban folytatódnak. Mondjuk úgy: ölben. Az anatómiai lehetetlenséget két kitárt kar egészíti ki, közöttük a nyak kezdete - fej nélkül.

A tárlat ajánlójában azt írják az elkövetőről: "Izgalmas és olykor meghökkentő alkotásai nemegyszer heves reakciót váltottak ki a közönségből." Jelentem, belőlem is. A képen ugyanis - a cím ezt egyértelművé teszi - mindaz látható, ami fontos a nőből. Mell, öl, karok. Mi kell még?! - Nesze neked, megbecsülés. Nesze neked, méltóság.

Őszintén kíváncsi vagyok, a liberalizmus nagyobb dicsőségére tiltakozik-e majd bárki e súlyosan megbélyegző és kirekesztő ábrázolás ellen. Vagy csak arra jut figyelem, hogy a listákon megfelelő számban képviseltessék magukat a mell-öl-karok tulajdonosai. Az sem baj, ha nincs fejük. Sőt. Még a végén gondolkodni kezdenének. Belegondolni is botrány.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu