KÖNYVESPOLCRA

Dokumentumgyűjteményt tart kezében az olvasó. Hiteles bizonyítékát egy csöndben fejlődő, szeretetben kiérlelődő, hősi befejezéssel végződő életnek.

Hogyan indult el Simon Erzsébet, az ötgyermekes, evangélikus vallású polgári család tehetséges, ügyes, jól sportoló leánya azon az úton, amelyen élethivatását kereste? Az 1898-as évtől 1944-ig terjed ez a mindössze 46 esztendőt felölelő élet, mégis a teljesség, a hősi befejezettség jeleit mutatja.

A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek szegedi polgári iskolájába járó Erzsébetnek nemcsak a matematikához van kiváló érzéke, hanem az isteni vonzóerőt is megérzi, s az előlegezett szeretetre viszontszeretet lesz a válasza. Érett döntéssel igent mond a meghívásra, mely a katolikus egyházba, s azon belül az iskolanővérek szerzeteskongregációjába vezeti. Debrecenben tanítónői diplomát szerez, majd szívvel-lélekkel arra teszi rá életét, hogy a rábízott gyermekekkel is megszerettesse Jézust és édesanyját, Máriát.

Mindamellett a régi, bensőséges családi kapcsolatok ápolásáról sem feledkezik meg. Levelezése tanúsítja, figyelme mennyire kiterjed mindenkire. Derűs, lendületes, színes egyéniség képe bontakozik ki előttünk. Olyan emberé, aki megtalálta élethivatását, otthon érzi magát benne. Kicsikkel, nagyobbakkal egyaránt szívesen foglalkozik. A rendi szabályzatnak megfelelően az egész ember fejlesztésén fáradozik, testnevelési óráin nemcsak fegyelmezett magatartásra, hanem egészséges és esztétikus mozgáskészség kialakítására is segíti tanítványait. A kiskunmajsai népiskola igazgatói teendői sem vonják el az aktív pedagógiai feladatoktól. Rendületlen helytállás jellemzi a második világháború emberpróbáló éveiben is.

Menekülésének indítéka a hűség hivatásához, szerzetesi fogadalmához, az őt örökre elfogadó, tisztaságos Szeretet viszonzásához - még ha halál is az ára. Mi ment végbe a halálra sebzett, árokba taszított, sekélyesen elföldelt nővér lelkében a végső agónia perceiben? Talán azért imádkozott, hogy legalább nővértársait ne érje bántódás...? Vagy a hűséges Jézust várta, hogy hazavigye oda, ahol már nincs háború, öldöklés, fékevesztett indulat, csak béke, öröm és beteljesedett boldogság? - Nem tudhatjuk.

De bízunk abban, hogy mint életében, ma is készségesen segít azoknak, akik bizalommal fordulnak hozzá, közbenjárását kérik.

(Puskely Mária: Simon Erzsébet Mária Etelka iskolanővér - dokumentált életvázlat, Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek Magyar Tartománya, Budapest, 2005)

Puskely Mária SSND

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu