Az Eucharisztia által és az igehirdetés miatt él az egyház

VI. Pál pápa szerint az egyház az igehirdetés miatt él. II. János Pál pápa ezt a gondolatot kiegészítette és elmélyítette, amikor azt mondta: "Az egyház az Eucharisztia által él." A két mondat összekapcsolva nagy segítséget ad az egyház lényegének megértéséhez: Az egyház az Eucharisztia által, az igehirdetés miatt él.

II. János Pál pápa szándéka szerint a 2005. év az Eucharisztia Éve volt. A pápa nem csupán azt tudatosította, hogy az egyház Európa és a világ reménye, hanem azt is, hogy ezt a reményt csak akkor tudja őrizni és felmutatni, ha önmaga lényegét megtalálja és bemutatja. Ez a lényeg pedig belesűrűsödik abba a mondatba, hogy az egyház az Eucharisztia által és az igehirdetés miatt él. Ennek mélyebb megértéséhez érdemes egy gondolatmenetet végigvezetni, az egyház Eucharisztiával kapcsolatos hitének letisztulásáról. Ezt azért is érdemes megtenni, mert 2005-ben, az Eucharisztia Évében, s főleg annak vége felé olyan jelenségek burjánoztak a katolikus médiumokban, mintha a IX. és a XI. századi két nagy eucharisztikus vita előtti időszakban éltünk volna még.

Jézus valóságos jelenlétének naturalisztikus, fizikai, korpuszkuláris keresése bizonyos szempontból kiüresítette a csodálatos misztériumot. A vérző szentostyáról és a vértől átitatott breviáriumról szóló történetek burjánzása azt az érzést keltette, hogy közreadóik nem vettek tudomást arról, hogy VII. Szent Gergely pápa miképpen csendesítette el és zárta le a XI. században immár másodszor fellángoló eucharisztikus vitát. Voltaképpen egyik félnek sem adott igazat. Azoknak sem, akik Jézus naturalisztikus jelenlétét próbálták igazolni megrendítő csodákkal (Bolzano, Orvieto), de azoknak sem adott igazat, akik nem jutottak el az Eucharisztia reálszimbólumként való szemlélésére. A reálszimbólum - ellentétben a rámutató szimbólummal - létrehozza azt, amit jelez. VII. Szent Gergely azt, ami a kenyér és a bor színe alatt végbemegy a szentmisében, átlényegülésnek mondta. Tehát a színek alatt az a lényeg jelenik meg, amelyet Jézus a feltámadásában nyert el. A szentostya ezt a láthatatlan lényeget hordozza, és nem a földi létet adó test-vér, korpuszkuláris valóságot. Jézus földi (anyagi) testi valósága a feltámadásban és a mennybemenetelben új valósággá lett, a végességből kigyógyult, megdicsőült, szellemi testté vált, és ez lényegül bele a kenyér és a bor valóságába, úgy, hogy teljesen meghagyja azok járulékos jegyeit (szín, forma, íz, molekuláris összetétel). Ki is mondta a pápa, hogy az átlényegülés a lényeget érinti, nem a külső jegyeket. Jézus valóságos jelenlétét keresve szükségszerűen eljutunk a test feltámadásának kérdéséhez. Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy még hívő katolikusok is nehézkesek a "hiszem a test feltámadását" tétel elfogadásában. Katolikus közéleti személyiség vallotta be egyszer nekem, hogy a szentmise credójában ennél a mondatnál egyszerűen elhallgat. Nem képes kimondani azt, amit semmiféleképpen sem tud elfogadni. Ma már teljes egészében mondja a credót. Rákérdeztem ugyanis, hogy szerinte mi a test. Miután azt válaszolta, hogy anyagi valóság, tovább kérdeztem: s mi az anyag. Itt mindketten megakadtunk. A XX. századi fizika az anyag elemzésében eljutott addig a pontig, ahol az anyag hullámtermészetű. Nisszai Szent Gergely (+394) jócskán megelőzve a modern fizikát, felvetette, hogy talán minden anyagi valóság a lényegét tekintve szellemi természetű. Ha tehát a véges, halandó létet hordozó anyaggal (testtel) kapcsolatban is ilyen nagy a bizonytalanságunk, miért ne lehetnénk nagylelkűek a megdicsőült, halandóságát, tér-idő korlátait levető anyaggal szemben. Igen, a test feltámadását és mennyei örök létét sokan olyan naturalisztikusan, minden elvonatkoztatás nélkül közelítik meg, mint ahogy a kenyér és a bor színeibe rejtett megdicsőült Jézus jelenlétét képzelik. Illetve képtelenek elképzelni.

Bizony, nagyon elkeseredtem, amikor az Eucharisztia Éve vége felé egyre-másra jelentek meg a katolikus médiumokban az Eucharisztia "rendkívüliségét" igazoló vérnyomos csodák, vércsoportelemzésekkel és orvosi tanúsítványokkal. Zarándokcsoportok ezek felolvasásával múlatták az időt az autóbuszokban 2005 nyarán. Pedig a lényeg egészen másutt van. Jézus, az emberi nem egyetemes megváltója, aki megdicsőülésében levetette magáról a véges, halandó anyag fogságát, az új, tökéletessé vált életet nyújtja át nekünk, amikor önmagát adja elfogadásra. Ő, aki eggyé vált velünk emberi létében, lehetővé teszi, hogy eggyé váljunk vele romolhatatlan tökéletességében. Efelé vezet bennünket a mind tökéletesebbé váló egység a megdicsőült Jézussal az Eucharisztia által.

VII. Szent Gergely, a nagy pápa a naturalisztikus jelenlétben reménykedőket sem tromfolta le. Azt mondta, bizonyára Isten jósága adhat olyan jelet egyeseknek, mint amilyet Tamás apostolnak adott a két lét mezsgyéjén lévő Jézus, aki mennybemeneteléig még fizikailag is megtapasztalható volt. Aki azonban már nem a csoda nyújtotta révületeket keresi, hanem a mind teljesebb életközösséget a mennyből önmagát átadó Jézussal, az az Eucharisztia imádásában és egyre méltóbb vételében találja meg azt, amit keres: életének célját, értelmét, értékét. Mert az Eucharisztia nem látványosság, hanem az önmagát átadó isteni élet, hogy ő a mi életünk lehessen. S vélhetően az az egyház, amely ebből az Eucharisztiából él, igehirdető egyház lesz. Mert az elképzelés nélküli, gyenge vallás: magánügy. Az isteni létet közvetítő vallás: a legszentebb közüggyé válik.

Szabó József László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu